Rózsa Iván: Tragikus sorsú magyar zsenik

Rózsa Iván: Tragikus sorsú magyar zsenik
(Haikuk sorozata)

József Attila

Bűntelen költő
Vonat kereke alatt
Megnyugvásra lelt…

Latinovits Zoltán

A színészkirály
Halálhírét örömmel
Vették ripacsok…

Bada „Dada” Tibor
(Haiku-lánc)

Nem volt átmenet:
Tök őrültnek tartottak,
Vagy épp zseninek…

Nincs kompromisszum:
Komolytalan magad is
Komolyan vetted.

Túl jól sikerült
Az utolsó performansz:
Te döntöttél így…

Vagy „segítettek?”
Kár! „Számos hasznos dolog”
Várt volna még rád…

Bódy Gábor

Két gyermeked volt,
Nyugaton is siker várt:
Mi vitt volna rá?

Széchenyi István

Gyógyintézetben
A legnagyobb magyar: még
Itt is veszélyes…

Semmelweis Ignác

Döblingbe került
Az anyák megmentője:
Ott agyonverték…

Csengey Dénes

„Európába,
De mindahányan!” – mondta,
És ifjan hunyt el…

Zrínyi Miklós

Sosem tudjuk meg,
Vele is „vadkan” végzett:
Ember-vadászat…

Domján Edit

Örök ifjúság…
Nem akart öreg lenni:
Fiatal maradt…

Bogdán László

Mentetted falud,
Minden cigányt hiába:
Lecsóba ment terv…

Budakalász,
2022. augusztus 6-7.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árva

Sisa Richárd: Árva  Felhőt les Fannika.  Testét csalafinta ívbe csavarva kihajol az ablakon és a vándorló felhő-népet álmosan csodálja. Szállnak, szállnak a felhők pamacsosan. Földimogyoró szeme opálos

Teljes bejegyzés »

Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »