A pánsíp – részlet a Mesélő festmények sorozatból

Szeretettel ajánlom meghallgatásra is Marcsi Tamásné Mitiner értő, szép előadásában:

 

Nádasi Katalin: A pánsíp

(Részlet a Szárencsev Károly (Karlos) művei nyomán íródott Mesélő festmények sorozatból)

 

A pánsíp hangja a magas hegyek vállát takaró titokzatos, áttetsző fátyol, egy mindeneket összefogó, lágy ölelés. A szeretet esszenciája, amely egyértelművé teszi, hogy ég és föld, hegy és óceán, eső és szél, sólyom és pocok, kolibri és virág, test és lélek, nő és férfi, születés és halál – mind-mind egyetlen egész. Hangjában a végtelen tágasság misztériuma muzsikál, az elérhetetlenség tisztasága zenél és az örökkévalóság reménye él. Aki e hangszer igazi mestere, kiváló együttműködő, hiszen gyakran játszik párban. Szóló hangszerként is csodákra képes, de talán a társaival folytatott „beszélgetésből”, felelgetésből, közös emlékeik nádba lehelt összhangzatából épülnek föl a legszebb dallamok.

Úgy gondolom, csak jóindulattal telve lehet szólásra bírni és meglehet, hogy csak barátok képesek a hangszerben lakó rejtelmes történeteket életre kelteni. A legszebb meséket messzi tájakról, távoli csillagokról, csendes tengerekről, hallgató hegyekről, nyíló virágokról, ősi táncokról és boldog madarakról meséli. Sípjaiból a közelibb már nem lehet közelségek, és a távolinál is nagyobb messzeségek sóhaja száll. S amikor a zenészek ajkán fölhangzik a fátyolos-balladás zene, ezüst félhold ragyog a szívük fölött.

 

Nádasi Katalin
Author: Nádasi Katalin

Nádasi Katalin az Irodalmi Rádió szerzője. Későn kezdtem írni. Oktató- és kutatófilm műfajban, bő két évtizednyi szenvedéllyel és elhivatottsággal végzett film gyártásvezetői, majd stúdióvezetői munka után, az élet úgy hozta, hogy egyik szülőnk betegsége miatt a következő két évtizedet otthoni betegápolással töltöttem. Bevallom, voltak kétségeim, hogy egy ilyen pörgős és változatos, mondhatnám rumlis tevékenység után, bírom-e majd ezt az otthoni bezártságban zajló munkát. Életem egyik legérdekesebb tapasztalata, hogy ebben a létformában, melytől sokan falkórságot kapnak, számomra kinyílt a világ. Hónapokkal az átállás után érzékeltem, hogy amíg a szakmámban dolgoztam, teljes agykapacitásomat kitöltötte a sok érdekes feladat, majd otthon a családért végzett másfajta feladatrengeteg. A család számomra mindig is a legfontosabb értéket képviselte, de ez alatt a beteg mellett töltött, több mint másfél évtized alatt ébredtem rá, hogy a családi feladatok nagy része fizikai elfoglaltság, melyek közben az ember agya remekül tud szellemi munkát végezni, sokkal jobban, mint a munkahelyi tevékenység idején, amikor az utolsó másodpercem is programozva volt. Boldog meglepetéssel vettem észre, hogy mennyi minden érdekel, hogy véleményem van a világ dolgairól, és hogy szívesen gondolom végig az élet különös eseményeit. Korábban egyszerűen el sem jutottam idáig, mert soha semmire nem volt elegendő időm. S ez még csak a kérdés...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A telihold fénye

A telihold fénye megszépíti arcod a telihold fénye, elhozza az álmod. A telihold fénye mutatja az utad a telihold fémye, szerelmeket kutat. Telihold fényénél találkoztam

Teljes bejegyzés »

Új szív született

  Mikor a magány is elfeledett. Mikor boldogság kertjében ástam, Már magamért, magamat sem bántam. Hajnalom csendben rám esteledett, Bennem zúgva egy új szív született.

Teljes bejegyzés »

SZEPTEMBER VÉGE

  SZEPTEMBER VÉGE   Szőlő érlel áldott mámort, Ökörnyál úszik a réten, Hűvös, ködös reggeleken, Beköszönt Szeptember vége.   Üres fészkek között szele, Cikázik ám

Teljes bejegyzés »

Elesett vénség

Béla bácsi, csak így hívták a kissé magának való öreget a kerületben. Mindenki sajnálta, szánta őt, de mivel haragudott az egész világra, senki sem akart

Teljes bejegyzés »

Göndör fűz alatt

  Göndör fűz alatt Végh József László Ludányhalászi  2023, 04 05 A Pontyos – tó sarkán göndör fűzfa áll. Emlékeztet, milyen volt az ifjúság. Amikor

Teljes bejegyzés »