A pánsíp – részlet a Mesélő festmények sorozatból

Szeretettel ajánlom meghallgatásra is Marcsi Tamásné Mitiner értő, szép előadásában:

 

Nádasi Katalin: A pánsíp

(Részlet a Szárencsev Károly (Karlos) művei nyomán íródott Mesélő festmények sorozatból)

 

A pánsíp hangja a magas hegyek vállát takaró titokzatos, áttetsző fátyol, egy mindeneket összefogó, lágy ölelés. A szeretet esszenciája, amely egyértelművé teszi, hogy ég és föld, hegy és óceán, eső és szél, sólyom és pocok, kolibri és virág, test és lélek, nő és férfi, születés és halál – mind-mind egyetlen egész. Hangjában a végtelen tágasság misztériuma muzsikál, az elérhetetlenség tisztasága zenél és az örökkévalóság reménye él. Aki e hangszer igazi mestere, kiváló együttműködő, hiszen gyakran játszik párban. Szóló hangszerként is csodákra képes, de talán a társaival folytatott „beszélgetésből”, felelgetésből, közös emlékeik nádba lehelt összhangzatából épülnek föl a legszebb dallamok.

Úgy gondolom, csak jóindulattal telve lehet szólásra bírni és meglehet, hogy csak barátok képesek a hangszerben lakó rejtelmes történeteket életre kelteni. A legszebb meséket messzi tájakról, távoli csillagokról, csendes tengerekről, hallgató hegyekről, nyíló virágokról, ősi táncokról és boldog madarakról meséli. Sípjaiból a közelibb már nem lehet közelségek, és a távolinál is nagyobb messzeségek sóhaja száll. S amikor a zenészek ajkán fölhangzik a fátyolos-balladás zene, ezüst félhold ragyog a szívük fölött.

 

Nádasi Katalin
Author: Nádasi Katalin

Nádasi Katalin az Irodalmi Rádió szerzője. Későn kezdtem írni. Oktató- és kutatófilm műfajban, bő két évtizednyi szenvedéllyel és elhivatottsággal végzett film gyártásvezetői, majd stúdióvezetői munka után, az élet úgy hozta, hogy egyik szülőnk betegsége miatt a következő két évtizedet otthoni betegápolással töltöttem. Bevallom, voltak kétségeim, hogy egy ilyen pörgős és változatos, mondhatnám rumlis tevékenység után, bírom-e majd ezt az otthoni bezártságban zajló munkát. Életem egyik legérdekesebb tapasztalata, hogy ebben a létformában, melytől sokan falkórságot kapnak, számomra kinyílt a világ. Hónapokkal az átállás után érzékeltem, hogy amíg a szakmámban dolgoztam, teljes agykapacitásomat kitöltötte a sok érdekes feladat, majd otthon a családért végzett másfajta feladatrengeteg. A család számomra mindig is a legfontosabb értéket képviselte, de ez alatt a beteg mellett töltött, több mint másfél évtized alatt ébredtem rá, hogy a családi feladatok nagy része fizikai elfoglaltság, melyek közben az ember agya remekül tud szellemi munkát végezni, sokkal jobban, mint a munkahelyi tevékenység idején, amikor az utolsó másodpercem is programozva volt. Boldog meglepetéssel vettem észre, hogy mennyi minden érdekel, hogy véleményem van a világ dolgairól, és hogy szívesen gondolom végig az élet különös eseményeit. Korábban egyszerűen el sem jutottam idáig, mert soha semmire nem volt elegendő időm. S ez még csak a kérdés...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

A zene

A zene az élet sója és fűszere, van, kit megérint egy andalító dallam, míg másnak a vad akkordú a zsánere, a lényeg, hogy hozzám szóljon

Teljes bejegyzés »

Tisztalapot kér a szív

Tisztalapot kér a szív Tisztalapot kér a szívem, nem csillogót – csak igazat. Hol nem vádol múltak súlya, s nem szólnak rám haragosak. Oly sokáig

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Korfu I., Korfu II.

„tengeres szösszenetek”       Korfu I.   citrom, zsálya rozmaring olajfákkal felvidít fenyőliget smaragd csoda nyakba omló virágpompa sziklák, völgyek dűnék halma Pantokrátor nagy hatalma

Teljes bejegyzés »

Jöttél

Jöttél. Csak úgy. Kicsit kopottan, kicsit foltosan, picit sután, kócosan. Rám néztél, s a szemedben az a fény. A fény. Ami úgy hatolt át rajtam,

Teljes bejegyzés »