Szeretettel ajánlom meghallgatásra is, Marcsi Tamásné Mitiner előadásában:
Nádasi Katalin:
KOLOSTORUDVAR
(Részlet a Szárencsev Károly (Karlos) művei nyomán íródott Mesélő festmények sorozatból)
A csönd udvara. Megfakult, sárga falában gyíkok laknak, elvénült, omló vakolatát, itt-ott fölkapaszkodó borostyán próbálja egyben tartani. Százszor javított fa kapujának szárnyából nagyokat harapott a korhadás. Bévül, a bejárat fölött, sok éve vak kandeláber mereng, régi idők lámpagyújtogatóira, s fényeire emlékezik. A kapu és a lámpás, esettségében is hősiesen őrzi a benti békét.
Egy álmos kert él a fal mögött, nem az ápolt szépség földje, hanem egy kapkodó szeretettel gondozott konyhakert. Harmatos, nagy, málé káposzták álmodoznak benne, sóska zöldicsél, és gömbölyű termékenységgé érett a hagyma. Fohászok mormolása, keményített fityulák sejtelmes roppanása, gumitalpú cipők surranása neszez a csendben. A nagyra vadult, virágzó zsályabokron gyűjtögető méhek döngicsélése, rózsafüzérek halk koccanásaival elegyedik. Fénylő illatok osonnak elő a fűszerágyásból, egy nagy tiszafa mögül: a klastromi ártatlanságban kihívóan lengedez a citromfű átható illata, harsányan kínálja orvosságos tudását s ízeit a kakukkfű és a bazsalikom, s az árnyékban, szelíden őrizgeti aromáit a majoránna.
A konyhába vezető, megroskadt lépcső mellett nyugalmat áraszt világgá a levendula, és (mintha a kápolnából kölcsönözné) tömjént utánoz a rozmaring. A fal tövében szerénykednek – akárha véletlen műve volna – az apácák féltve őrzött gyógyító füvei, melyeket az idegenek gaznak mondanának: a vérehulló fecskefű, a csalán, a cickafarkvirág, a sebgyógyító útifű és, persze, a papsajtvirág. Hatalmas pók föl-fölcsillanó hálója feszül pajzsként az ajtókeretben a kapun belül, s az udvar mélyén, törököt is látott vén tölgyek alatt, ódon kolostor mohos, hajdan terrakotta cserepei borulnak szorgos kis szüzek fehér cellácskáira, s rejtegetik a bennük elsuttogott temérdek, áhítatos imát.
Amikor leszáll az est, bánat illatú hűvös szellők és szikrázó, pogány harmatok siratják, Jézus menyasszonykáinak elmúló, szép ifjúságát.
Author: Nádasi Katalin
Nádasi Katalin az Irodalmi Rádió szerzője. Későn kezdtem írni. Oktató- és kutatófilm műfajban, bő két évtizednyi szenvedéllyel és elhivatottsággal végzett film gyártásvezetői, majd stúdióvezetői munka után, az élet úgy hozta, hogy egyik szülőnk betegsége miatt a következő két évtizedet otthoni betegápolással töltöttem. Bevallom, voltak kétségeim, hogy egy ilyen pörgős és változatos, mondhatnám rumlis tevékenység után, bírom-e majd ezt az otthoni bezártságban zajló munkát. Életem egyik legérdekesebb tapasztalata, hogy ebben a létformában, melytől sokan falkórságot kapnak, számomra kinyílt a világ. Hónapokkal az átállás után érzékeltem, hogy amíg a szakmámban dolgoztam, teljes agykapacitásomat kitöltötte a sok érdekes feladat, majd otthon a családért végzett másfajta feladatrengeteg. A család számomra mindig is a legfontosabb értéket képviselte, de ez alatt a beteg mellett töltött, több mint másfél évtized alatt ébredtem rá, hogy a családi feladatok nagy része fizikai elfoglaltság, melyek közben az ember agya remekül tud szellemi munkát végezni, sokkal jobban, mint a munkahelyi tevékenység idején, amikor az utolsó másodpercem is programozva volt. Boldog meglepetéssel vettem észre, hogy mennyi minden érdekel, hogy véleményem van a világ dolgairól, és hogy szívesen gondolom végig az élet különös eseményeit. Korábban egyszerűen el sem jutottam idáig, mert soha semmire nem volt elegendő időm. S ez még csak a kérdés...
