Valaki jár-kel hangtalan, láthatatlanul, mint egy szellem. Alakja kecses, nyurga: úgy hívják, Drakula. Merő hidegrázás, álmatlan éjszakák, kínző görcsök, temérdek fájdalom és tengernyi elhullajtott könny:
ez mind összekapcsolódik e névvel, hirdetvén, hogy te sem vagy biztonságban. Rengeteg lánynak, nőnek, s asszonynak vére tapad hozzá szerte a világon.
Aki még túl fiatal, kis csenevész, annak vére még oly kevéske! Drakulának nincsen dolga velük. Viszont ki már érni kezd, nővé válik, asszonnyá lesz, azok vére bőséges, jó kövér. De ha már a hölgy meglett, őszbe hajlott korba lépett, túl érett már ahhoz, hogy Drakula nála tiszteletét tegye.
Minden lány életében eljön az idő, amikor változni kezd. Az idő, amikor változtatni kell. Az idő, amikor fel kell nőni. S bármilyen áldozattal járjon is, tenni kell érte.
A sors kegyes viszont a várandósok asszonyokhoz: Drakulával nem kerülnek érintkezésbe. Vagy csak nagyon ritkán, elvétve: de olyankor nagy jajgatás és még nagyobb siralom terül szét a házon, merthogy meghalt az, kiért élni érdemes. Szomorú tény ez. Ilyenkor meghűl a család fészke, melege jégcsapokat növesztett, hisz eme “kis baleset”, ahányszor megesett, már több emberéletet tett tönkre. Nem is szeretek erről beszélni; még a puszta gondolat is felettébb elborzaszt, hogy ők sincsenek teljesen biztonságban.
Rongyosra mosott ruhadarabok a a szemetesbe dobva, immár gazdátlanul. Pedig mennyire szeretve volt viselve azelőtt! Nehéz idők ezek. Tudom, hisz nekem is e sors jutott. Ugyanígy az én időm is eljött, amikor mindenem az aggódás, a folytonos szorongás; a pánik, hogy Valaki, “Tudodki” észrevesz, hogy vérem szagát megérzi, s életemnek legiszonyatosabb élménye vár rám. Kezdetben, az első néhány évben, amikor úgymond érni kezdtem, éjszakákon át rettegtem: egész egyszerűen iszonyodtam. Már magának a vérnek a kósza gondolatától is.
De egy ideje fölösnek érzem rágni, marcangolni önmagamat emiatt. Úgy érzem, hogy én immár biztonságban tudhatom magamat ilyenkor, hisz minden gondomat megoldja Drakula, a tamponok királya: használd te is biztonsággal!
Author: Peregrinus Facilia
Facilia Peregrinus az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Facilia Peregrinus, a „pöttyös időszakban” születtem, az áldott 80-as évek derekán. Ehhez híven ama kor szellemisége, az örök lázadás, a sorból mindenkoron valamilyen formában történő kilógni vágyás jellemez. Szabadkai magyar családból származom, de tanulmányaimat itt végeztem Magyarországon. Életemet a szexuális beállítottságomból kifolyólag inkább a művészetnek, esetleges művészi karriernek szeretném szentelni, mint a nagybetűs szerelemnek. Keresztény értékrenddel rendelkezem, ami meghatározza hozzáállásomat a világ dolgaihoz (legyen szó emberről, kapcsolatról, világnézetről, vagy bármi másról). Az utóbbi néhány évre tekintve többségében dalszövegek írásával, dallamírással foglalkozom, de természetesen más irodalmi műfajokkal is szívesen próbálkoztam, illetve jelenleg is előfordul: vannak verseim, novelláim, regényeim, meséim. Első verseim 10 éves koromban keletkeztek. Másságomból kifolyólag szociális érzékenység és mély empátia jellemez. Már egész fiatal koromtól kezdve befelé forduló típus voltam, így kerültem kapcsolatba a művészetekkel: elsősorban a zenével, az énekléssel, az olvasással, az írással, a vers- és mesemondással. Több irodalmi versenyen vettem már részt sikerrel, míg a zene és az éneklés megmaradt hobbinak: ez által felnőtt koromra már körvonalazódott, hogy hivatásszerűen is az írással szeretnék foglalkozni. Az Irodalmi Rádió által nyújtott pályázati lehetőség révén vérge eljuthattam az antológiában, könyvben való megjelenéshez is, ami ezelőtt sajnos még soha nem sikerült. Ez úton...