Rózsa Iván: Krisztusi kor
Milyen naivan hittük 33 éve, hogy jobb világban fogunk végre élni! Hogy most már végleg a világ boldogabbik feléhez fogunk tartozni. A jó világ helyett azonban a „szép-új világ” jött el hozzánk. Megint nem voltunk szerencsések; aljas, politikai kalandoroktól függ a sorsunk. (Persze, ha nem vesszük saját kezünkbe, de hogyan?)
Krisztusi korba lépett idén az úgynevezett „rendszerváltás”. Krisztus szenvedéstörténetének keresztre feszítés lett a vége. És most sem az úgynevezett rendszerváltók szenvednek, hanem a magyar nép. Keresztre feszítik ismét? ! Nem volt elég a sorstragédiákból?
Jézus Krisztus 33 évet élt, Gautama Sziddhárta Buddha nyolcvanat. Neki talán több idő adatott bölccsé válni. Úgy negyven-ötven év múlva beérik majd az „új” (vagy inkább régi-új) rendszerünk is; idősebb korára, mint a jó óbor? De hol leszünk mi már akkor? Valószínűleg a föld alatt, vagy aggastyánokként a hamut is mamunak mondjuk…
„Hozzunk áldozatot! Az unokáinknak jobb lesz!” – mondták a múlt században, a harmincas években. Világégés lett belőle. Ugyanez volt a jelszó az ötvenes években is: „szocialista” csődtömeg lett a végkifejlet. Most is ez a szlogen: mi lesz vajh a mostani történet vége? Kicsit unalmas már ez a hitegetés, találjanak ki aktuális „vezetőink” végre új jelszavakat is a hülyítésre! Ha már csak azt tudnak…
Volt egy fiatalember egy temetésen, aki akkor már szinte minden kockázat nélkül, a játszma ugyanis előtte már eldőlt, úgymond „hazaküldte” – legalábbis szerinte – az oroszokat. Most ugyanő vissza akarja hívni őket?! Volt egy ifjú „titán”, ugyanő, aki azon a bizonyos temetésen egy hatodik, üres koporsóra mutatott, és nagyjából ezt mondta: ebben fekszik a mi elveszett és elkövetkező húsz, vagy ki tudja mennyi évünk. Vagyis az ifjúság jövője. És most ugyanő ássa ezt a koporsót, vagyis a mai ifjúság és a következő nemzedékek jövőjét rejtő koporsót, mélyre; olyan mélyre, hogy szinte lehetetlen feladat lesz majd onnan kiásni azt…
Nos, ő nem krisztusi korban, hanem 26 évesen mondta el azt az ominózus beszédet, azon a bizonyos temetésen. Gondoltuk akkor, beérik, fejlődik majd. De várhattunk arra is feleslegesen, hogy krisztusi korban érett férfivá válik; ahogy most is várhatnánk arra, hogy elérje a történelmi Buddha idős korát: sohasem fog megváltozni! Nem tud, és nem is akar. Megvilágosodni meg pláne nem. Akármit is képzelnek róla a megrögzött hívei. Egyszerűbben fogja fel az életet: csak a hatalom és a pénz érdekli. Bármi áron. Pont olyan kicsinyes, gátlástalanul önző, hálátlan, lélekben rossz óvodás szintű szélkakas marad, amilyennek tán genetikailag is született.
„Előre megyünk, nem hátra!” Vele, egyenesen a szakadék felé! Vagy már zuhanni is kezdtünk?
Budakalász, 2022. október 2.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...