Irgalmas Szamaritánus.
Vonszolom magamat a porfelhőben
Az életünk talán rossz tréfa?
A világ, mint képzelet adott
Egyik ízében talán akarod
Ám, ha csak képedet fested az égre
Homokszemekbe záródik emléked
Miért birkózol önmagaddal
Keresd, kutasd a gondolat értelmét
Ne kívánd a megfejtés végzetét
Öncélúvá válsz, s a porfelhőbe szállsz
Ha a tétlenség szele magával repít
Bár az idő már néked nem segít
Post humus emlék még lehetsz
Ha tettekkel legyőzöd filozófiád
Feloldozásért a gyóntatószékbe mehetsz
Hol álságos életed, felgyűlemlett vétkedet
Minden sallangot bút, bánatot eltemet
Krisztus irgalmassága, jósága, szeretete
Ha csupán csak éltedben egyszer is
Irgalmas szamaritánusként cselekedtél
Elszáll a porfelhő, kitisztul az ég
Emléked ittmarad, a lelked tovább él.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: