A kígyó és a rózsa

Beck Brigitta: A kígyó és a rózsa

A szürke őszi égen fellegek úsztak el,

És hűvös szelek osontak be a rózsakertbe,

De még nyílott egy utolsó rózsakehely,

Szirmai ránevettek a zord novemberre.

Egy kígyó kúszott át a rozsdás kapu alatt,

Éles tekintetével a vér színét kereste,

Majd kígyószeme a vörös rózsán akadt,

S utána a rózsakertbe járt minden este.

– Gyönyörű vagy – szólt a rózsához egyszer,

– Tudom én azt – mondta halkan a rózsa,

– De ha közelebb jössz, többé nem mehetsz el,

Örökre te leszel töviseim fogja.

– De olyan gyönyörű vagy – mondta a kígyó,

S egy téli fuvallat rázta meg a rózsát,

Hideg szél támadt, élesen sivító,

A tél csak jött és nem nézte az órát.

– Ugye maradsz? – a kígyó kérdezte,

És a rózsa már semmit sem felelt,

Bársonyos szirmain a tél ízét érezte,

Lehullottak, s elszálltak a rózsakert felett.

– Csak tövisek maradtak a szép rózsámból –

Sziszegte szomorúan a kis barna kígyó,

– De itt leszek, ha tavasszal felébred álmából,

És gyönyörű lesz újra, vérvörösen nyíló.

(Megjelent az Irodalmi Rádió „Meleg Szívek” című antológiájában.)

Author: Beck Brigitta

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 21 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!