A közelítő világháború

A közelítő világháború.

Hol itt, hol ott remeg a föld
Hurrikánok száguldanak szerteszét
Gyilkolnak és megnyomorítanak
Hogy minden alkotást elpusztítsanak
Félelemben él az emberiség
Az évszakok negváltoznak
A mezők, folyók kiszáradnak
De az élet néhol még megmarad,
Talán a nap is elgondolkodott
Hogy meddig tartható ez a robot
Érdemes az embert szolgálni?
Vagy a végső ítéletig várni?
Ám az ember maga gondoskodott
Isten helyett vette kézbe a pálcát
Hogy varázsoljon fejére koronát
Kedved szerint alkosson törvényeket
A mannát, a hatalmt soha ne vessse meg
Ha nem tettszik, akkor semmisítsd meg
Pedig az Úr nem adta még ki a parancsot
Hogy elszámoltassa a világot
Hogy elválassza a jót a rossztól
Büntessen és jutalmazzon
Mert azt súgta a sátán varázsa
Aki nem tettszik, küld a túlvilágba
Erre felhatalmazást ad egy világháború
Ha jól felkészültél rá ,talán
Tiéd lesz a győztes koszorú
Nem kell kultúra, nem kell a gondolat
Akár elférsz majd a Föld alatt
Vagy elvándorolhatsz másik égitestre
Mert a győztes a felszínt elpusztítva
A teremtő Isten helyére lépve
Megsemmisüljön a világbéke.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Itt vagyok

Ez a novellám az Irodalmi Rádió A nagy kék alatt és fölött című antológiájában jelent meg.   Eszter fülére húzta a narancssárga kötött sapkáját, amikor

Teljes bejegyzés »

Esőben

  Sárga fények közt lépdelve ernyőjével, Hölgy közeleg zsebében emlékeivel. Csodás ruhája eső áztatta kékség, Lelkében csend honol és tengernyi kétség.   Léptei némán ordítanak

Teljes bejegyzés »

Nyár vége, ősz eleje

  Hömpölygött a szél és sok felhőt gyűrt alá, Az égbolt viharfelhőkké nőtte magát. Dúlt, tombolt, sűvített, harcolt ég és a föld, Mégnem a felleg

Teljes bejegyzés »

Az ajtó

Az ajtó A délutáni eső épp csak elállt, de a város még mindig úgy gőzölgött, mintha lassan hűlő gépezet lenne. A járdán tócsák csillogtak, a

Teljes bejegyzés »

Lassú nyugalom

Rám szállt egy hulló levél, sárga volt, rajta arany szegély. Nem álltam meg, csak lassabban lépek, had ne érjenek utol a süvítő szelek. Nem kell

Teljes bejegyzés »