A közelítő világháború

A közelítő világháború.

Hol itt, hol ott remeg a föld
Hurrikánok száguldanak szerteszét
Gyilkolnak és megnyomorítanak
Hogy minden alkotást elpusztítsanak
Félelemben él az emberiség
Az évszakok negváltoznak
A mezők, folyók kiszáradnak
De az élet néhol még megmarad,
Talán a nap is elgondolkodott
Hogy meddig tartható ez a robot
Érdemes az embert szolgálni?
Vagy a végső ítéletig várni?
Ám az ember maga gondoskodott
Isten helyett vette kézbe a pálcát
Hogy varázsoljon fejére koronát
Kedved szerint alkosson törvényeket
A mannát, a hatalmt soha ne vessse meg
Ha nem tettszik, akkor semmisítsd meg
Pedig az Úr nem adta még ki a parancsot
Hogy elszámoltassa a világot
Hogy elválassza a jót a rossztól
Büntessen és jutalmazzon
Mert azt súgta a sátán varázsa
Aki nem tettszik, küld a túlvilágba
Erre felhatalmazást ad egy világháború
Ha jól felkészültél rá ,talán
Tiéd lesz a győztes koszorú
Nem kell kultúra, nem kell a gondolat
Akár elférsz majd a Föld alatt
Vagy elvándorolhatsz másik égitestre
Mert a győztes a felszínt elpusztítva
A teremtő Isten helyére lépve
Megsemmisüljön a világbéke.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


…érted tettem

Bevetettem magam sajàt börtönömbe, Ott fuldoklom, és màr nincsen visszaút, Màr sohasem lehet szabad itt a lelkem, A lelkiismeret mindegyre visszahúz. Zűrös mocsàr húz egyre

Teljes bejegyzés »

Rád sem ismerek

Ordításod megremegteti testem, Félelem kúszik elmém felett. Néha közeledben elfog a rettegés, Mintha titokban egy ördög lennél. Ki életeket akar elpusztítani szavaival, S támad atyai

Teljes bejegyzés »

„Pillanatkép”az autizmusról

Lili nagyot sóhajtva ült le a padra miközben az önfeledten csúszdàzó kisfiàn, Zolikàn legeltette a szemét.Nem volt rizikómentes elhatàrozàs, hogy elhozza őt ide.Kezét ölébe téve

Teljes bejegyzés »

A holnap kétsége

A halál gondolata felmerül álmaimban És a jövendő esztendők titka igéz, Hol a történés sejtelme mint a méz a néheket, Úgy vonzza a kérdőjeleket. Mi

Teljes bejegyzés »

Vívódás

Van egy emlék, csak egy emlék, belepte rég a havas tél, Voltál akkor te, voltam én, mikor hullott sok falevél. Ment egy levél, jött egy

Teljes bejegyzés »

Galamblelkű szekrényajtó

A kórteremben hat ágy volt. Minden ágyhoz tartozott egy-egy szekrény. Minden szekrényen volt egy-egy ajtó, de csak az egyiknek volt lelke. Nem nagy lélek volt

Teljes bejegyzés »