Internacionalizmus

Internacionalmus.

Múltam hosszú évei során
Modern korunk fekélyében éltem
Különböző színű internacionalizmusban
Mely sajnos szinte levakarhatatlan .
Mivel emészthetetlen, mindet kiköptem
Pedig fertőzte nappalaim és éjjelem
Ha álmodtan rendre felbukkant, s kisértett
Magamban kívántam vigye el az enyészet
Egyiotom, majd a Római Birodalom
S a jakobinusoktól Napóleonig
Később az Oszmán birodalmi tervek
A Habszburgokkal izmust termtettek
Az Internacionalizmus mint a nyíló rózsa
A századelőtől szellemiségét kibontotta
Majd beleszülettünk a proletár diktatúrába
Mely az igazi internacionalizmus melegágya
Megszülte ellenpólusát a fasizmust
S együtt képviselték a születő militarizmust
Ennyi csapdába igen könnyű volt beleesni
Ám mindent felülír a hatalom ádáz eszköze
A duzzadó liberalizmus mindig ezt képviselte
Mely mára a kommunizmus ruhájába öltözött
Harsogva az internacionalizmus megújult himnuszát
Igy biztosítja a finánctőke világuralmi hatalmát

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Gyötrelem

Sosem teszem le a tollat, Lehet csak elrakom oldalra, Lelkemből egy darabot otthagyva, Hol boldogságom is porlad.   Miért szomorúak a verseim? Valami nagyon kezd

Teljes bejegyzés »

Torzó

Meszes tekintetről varjú vájt szemet Én csak egy arckép, a világ a keret Az összevarrt ajkaim mennydörögnének Ezeregy mosatlan, reszkető vétket. ~ Mint szobrász, művét

Teljes bejegyzés »

Menthetetlenek

Rég írtam már, De megint neked írok, Ismét hozzád szólók. Úgy unom már!   Miért nem tudlak kiverni a fejemből? Tán, mert nem is akarlak;

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

Az a csepp könny

Vörösarany takarót dob az alkony, opálos fényben táncol a napkorong, Messzi vigalom hangja csendet borzol, konvojban indulnak a sétahajók. Köröttem holt kezek áldott nyomai, szép

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

Jégbe fagyott hullámok

Télbe dermedt a csend, reccsennek a tört üvegként úszó jégtáblák, Északi, hideg szelek a Balaton világát fagyba zárták. Fent vöröskék felhőn ül a nap, sugara

Teljes bejegyzés »

Melankólia

Mintha a melankólia sötét virága belőlem nyílna ki, időtlenül, s hiába tépem le, taposom el, gyökere lent a mélyben zsendül. Meggyötört szívem az élet alkonyi

Teljes bejegyzés »