Aludt az utca, a város.
A nap is csak pislákolt.
Az éj aludni nem hagyott.
A lelkem érted sóhajtott.
Szememre nem jött álom,
mert csak a karjaidba vágyom.
De ebben a hajnali órában
szívünk összeért egy dobbanásban.
Reményteli volt az indulás.
Végigkísért az első napsugár.
Majd testet öltött a legcsodásabb dolog,
mit egy férfi és egy nő egymásnak adhatott.
Author: Révész Danuvia
Révész Danuvia vagyok, ezen a művésznéven írok. Dunaújvárosban születtem, itt végeztem az iskoláimat is. Szerintem én azóta faragom a rímeket, mióta megtanultam írni, mivel nekem a dédapám, Révész László is költő volt, és rendkívül szoros volt a kapcsolatunk. Jelenleg Veszprémben élek. 18 éves koromban publikálták először versemet. Azóta több versem és novellám is megjelent irodalmi folyóiratokban és antológiákban, online és nyomtatott formában is – ezek még a saját nevemen. 2017-ben magánkiadásban megjelentettem az első kötetemet. Van egy költészeti (irodalmi) blogom, Café Poetica- a virtuális irodalmi kávéház néven. de felkértek már irodalmi pályázat zsűrijének, illetve képzőművészeti kiállítások megnyitására is. Nálam a költészet és az irodalom nem egy hobbi, hanem életforma.