Amikor a bogarak lehullanak
s a nappalok a csillagokkal járnak,
sápadt levél sírba hideg földre hull,
csak állsz a ködben árván, anyátlanul.
Versenyt rúgja veled az avart a szél,
nem mond semmit neked, csak beszél, beszél.
Didergő homlokát válladra hajtja,
s csak mondja suttogó ajka, csak mondja.
Fagyott fűnek fagyott harmatcsepp mesél,
fákat, szobrokat lep be reggel a dér.
A szökőkút száraz, álmát alussza,
ám jön a lány a fiúba karolva.
Versenyt rúgja veled az avart a szél,
sejtheted már, megérint megint a tél.
De mint máskor, az év forgószínpadán
közelít a tavasz s el is jön, talán.
Author: Gergely István
Debrecenben születtem 1965-ben. A város elit iskoláiban pallérozódtam, de nem pallér, hanem orvos lettem 1990-ben. Bár lehettem volna oktató, maradhattam volna a Debreceni Orvostudományi Egyetem pályakezdője, az élet langyos hullámai egy vélt(?) volt szerelem szele szárnyán Sopronban vetettek partra. A szomorú, vizes síkon töltött idő után, a semmi ága előtt reteszelt kapum megnyitotta Ő. Apa lettem s fordult a világ, megszülettek az első versek, felindulásból, az ömlő szavak őszinteségével, egyenetlenségével. Első gyermekem születés óta írok. Eleinte ösztönből, utóbb már megfontoltan. Világossá vált, hogy a verselés képessége nem öröktől fogva van és nem végtelen, hanem ha már a sors világra segítette, ugyanúgy kell gondozni, nevelni, fejleszteni, mint valóságos gyermekeinket. És ugyanúgy, ahogy a gyermekek nevelése is megváltoztat, csiszol, jobbá tesz, jobbá tesznek a versek is. Weboldalam: https://www.gergelyistvanversei.hu/
4 Responses
Kedves István!
Nagyon gyönyörű verset írtál. A télnek is megvan a maga szépsége, de mostanában keveset kapunk belőle. Alig van hó, nincs az a csípős hideg sem, ami pedig oly jól esik néha. Annál jobban vágyna az ember a tavaszra. Köszönöm szépen, hogy olvashattam műveidet.
Szeretettel:
Katica
Kedves Katica!
Nagyon köszönöm a dícsérő szavaid, nagyon jól esnek. A vershez háttérinfó, hogy a dérrel bevont szobrokra Debrecenben, az Egyetem téren csodálkoztam rá, még egyetemista koromban. A versírásra indító helyzet pedig már Sopronban egy hideg, szeles (milyen lenne más Sopronban?) délután ért, amikor a hátam mögül fújó szél kergette a lábaim előtt a leveleket.
Kedves István! Gyönyörű képeket festettél szavakkal. Tetszenek a verseid. A Pábeszéd a sírnál, megrázó sorok. Szívesen olvasnám itt a többi versed is.
Üdv.: Árpi
Nagyon köszönöm, kedves Árpád!
Fogok még feltenni verseket. Most már tudom, hogyan férhetnek hozzá külsősök is, Pesten elmagyarázta Zsoldos Árpi.