Felelőtlen módon csapra vert érzelmem
kifolyt borként árad, lelkem oly szertelen.
Kacskaringós útját kövesd, s magadba töltsd!
Sietned kell, különben felszívja a föld.
Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
Advent éjjelén lélekgyertyát gyújtok, Lábam nyomába hódarát fúj a szél. Jégcsipkés csúcsokra vágytam egykor rég, De poros völgyzugba taszított a sors. Szögre akasztanám a vándorbotot,
Becsapódott az árnyék, és darabokra hullott, az idő tengelyét nem billentette ki, de ez csak egy kicsin múlott. Talán mert este volt, ilyenkor kevesen
Lenéznek ránk a csillagok, a nem kicsik, a nem nagyok, a fényesek, a haloványok, a most születtek, a pulzálók, a ragyogók, a pislogók, a sok
Tűz szekerével az éji világot riasztod fel álmaiból. Elszabadulnak a vad ordítások, árnyak suhannak hangtalanul. Vicsorgás tépi a rejtőző álcát, kiderül minden hamarosan Kuvik
Ködhullámok tengerében, hajóorrok csillámlanak, szétválasztják a sűrűjét, hogy újra besüssön a nap. Author: Sáfrány János Kaposváron születtem, 5 éves koromig ott is éltem, majd
Megint rajtad jár az eszem. Éjjel verdes a szívem, Nappal meg alig eszem. Nem lakok jól csokival. Még mindig bennem élsz. Éjjel benned verdesek,
