Fekete tető, csillagok alatta,
őszi illata van az avarnak.
Komor tekintetű lámpavasak hada,
sietős koppanás, sarkak haladnak.
Bújó árnyék függönyt igazgat,
utca mélyén macskák szaladnak.
Néma ódon szoba, ölelő bútorzat,
nem reccsen padló, pedig topognak.
Kinyílik a színpad, a hangok régiek,
szívemben lázas rózsák égnek.
Tekeri a nótát, élvezi egészen,
fekete dallamok őrületében égek.
Szinte kitépi szívemet vágtató hulláma,
hangok odarántó varázsa.
Színes érzelmek, szakadó gitárhúr,
a Texas blues magával húz.
Remegek, dobolok meg nem áll a testem.
Ez a Mississippi morajlása bennem.
Robbanó akkordok, játékos billentyű,
boldog a hangszer is, Albert King, köszönjük.
Kis terem lüktető élettel,
a fekete éjszaka verőfényes nappal lett tőle.
Csendesülő emlékek, búcsú a hangoktól,
zúgó fülemben ismerős dallam szól.
Zene átölel, elkísér, megnyugtat,
majd hazaballag, elvégezte ma is a dolgát.
Fekete tető, csillagok alatta,
ősi illata van a száraz avarnak.
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…
