Felkavart, hó fúta, hatalmas rengeteg,
Mese szememben, mosolyt szül keblemre.
Csend szőtte fergeteg,
Álmos kísértet ordasként közeleg,
Féktelen jókedvem, vinnyogva kiszakad,
Koma, mit akarsz..? Duruzsló létünk, apró rétünk..
Életünk odavan. Fájdalom útitárs..Értelmetlen vacogás.
Szikrázó jégtükör, mely felett Isten sóhaja kíséri fáradt tanomat.
Morgó bundás Ősapó, tisztásán nyugalom lengedez.
Befogad, átölel, vigyázva felemel.
Tűz ropog, hol vagyok..
Hisz itt van mindenki, borzongva átsejlik..
Vályog vájt fogadó, apró és suhanó.
Társaim, rókák és farkasok, békés szarvasok,
emberek, vének és félnek.. Számadása cseppnyi létnek..nyugvó roppanás,
S lőn, Remete a fák között, havas kiáltás, csupa fény..Emberek, segítsetek!
Téli zimankó, évvégi kacagás, vágyó édes, fenyő alatt muzsikál.
Nyugvó szívvel megyek.. megyek tovább.
Nincs vég, csak rengeteg.. Szent körmenet és Tenmagad.
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…
