A végitélet órája
Dúlnak a harcok az emberi szivekben
Mert az észérvek már kihaltak a fejekben
Menekül a lélek búvohelyet keresve
Végső reménységgel a keresztre tekintve
Felcsillan benne a menedék reménye
Mit hozhat a jövő, miben reménykedünk?
Talán csak nem: új megváltás kell nekünk?
Új Golgotát csak magunk teremthetünk
Ha a Krisztusi tanokat mindig elvetünk
Miért lázongunk, nem férünk bőrünkbe?
Új bálványokat akarnak állítani helyünkre
Kik rabszolga sorsra taszítanának kedvükre
Így fájdalmaink így soha sem enyhülne
Egyre jobban közelít a végitélet órája
Tán földi távozásom már meg se várja
Az erősebb mindig felfalja a gyengébbet
Míg a Földön marad csupán egyetlen lélek
A szavak elhalnak, a csillagok lehullnak
A csendben az Úrtól csak igét hallanak
A szeretet tölti majd be a világmindenségét
Mely végleg meghozza Krisztus békéjét.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
