Otthon

Pattogó lángnyelvek, kályha előtt fás vedrek,

Hasábokra hulló pernye, édes a meleg.

Füstös tekintetű galacsin sisteregve menekül,

Levegő fújtatva utat keres és talál, legfelül.

 

Kormos pálcikák keresztben állnak.

Forró legyen, foglalják imába.

Kacskaring a füst, húzza ki a kémény,

Szabadba igyekszik, mielőbb célt ér.

 

Fényes szikra forgácsra talált

Rönk még őrzi fejsze hangját.

Hasadt a tölgy, bükk és gyertyán.

Hasznos tagok eme kompánián.

 

Korgó hasú, kevély kancsó,

Lábát melengeti kályhaplatón.

Rajzos cserepek színesen izzanak,

Jótékony hatással meleget ontanak.

 

Katonás lécek csatatéren,

Kis tüzek hamar felélednek,

Öles hasábok hosszan mesélnek,

Háziak nagy- nagy örömére.

 

Mesélnek a nyárról, napsütésről,

A sűrű erdő békés közepéről.

Minden évvel erre készültek,

Meleget adni az emberiségnek!

 

Parázslik a hamu, csendesen izzik.

Várakozó csapat közel megy, nézik.

Fázós gyermekek leheverednek, vének regélnek,

Friss pogácsák illatára összegyűlnek.

 

Mesék a múltról,

Tündérek lakta mezőről.

Óriások által összehordott hegyekről,

Boldog békeidőkről.

 

A kunyhó álomba szenderül,

Hegyes fülű manó hegedül.

Télen éden, csak otthon lehetséges.

Keresd benne önmagad, és utad véges.