2005-ben az Accordiánál jelent meg első önálló kötetem Szín-Mű, versek három felvonásban címmel.

Fogadjátok szeretettel a verseit!

Gergely István
Author: Gergely István

Debrecenben születtem 1965-ben. A város elit iskoláiban pallérozódtam, de nem pallér, hanem orvos lettem 1990-ben. Bár lehettem volna oktató, maradhattam volna a Debreceni Orvostudományi Egyetem pályakezdője, az élet langyos hullámai egy vélt(?) volt szerelem szele szárnyán Sopronban vetettek partra. A szomorú, vizes síkon töltött idő után, a semmi ága előtt reteszelt kapum megnyitotta Ő. Apa lettem s fordult a világ, megszülettek az első versek, felindulásból, az ömlő szavak őszinteségével, egyenetlenségével. Első gyermekem születés óta írok. Eleinte ösztönből, utóbb már megfontoltan. Világossá vált, hogy a verselés képessége nem öröktől fogva van és nem végtelen, hanem ha már a sors világra segítette, ugyanúgy kell gondozni, nevelni, fejleszteni, mint valóságos gyermekeinket. És ugyanúgy, ahogy a gyermekek nevelése is megváltoztat, csiszol, jobbá tesz, jobbá tesznek a versek is. Weboldalam: https://www.gergelyistvanversei.hu/

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A csend asszonya

  Volt egyszer, nem is olyan messze, de mégis távol mindentől, egy apró faház az erdő mélyén. Egy tó partján állt, magas hegyek ölelésében, ahol

Teljes bejegyzés »

Hangolódás

  Fenyő illat öleli át a kis szobát, Angyalszárnyak suhanása hallatszik át. Lobogó gyertyaláng táncol fehér vásznon, Közelg a várva várt, áldott, szép Karácsony.  

Teljes bejegyzés »

Elmerengve

Szabadok voltunk, mezítlábasok…Nyaranta boldogan rúgtuk a port.Jobb napokon friss cipóból kaptunk porciót,de leginkább szétosztottuk, kinek mije volt.A hirtelen zápor minket nem zavart,ázott a bőrünk a

Teljes bejegyzés »
Versek
Nyári Tímea

Füst…

Kék öblök lassan vándorló ködén át, Egy barna rúdba zártam most a mát. A parázs lüktet, mint a forró ér, S a szürke hamu lassan

Teljes bejegyzés »

Új arc a régi testben

Új arc a régi testben    Megszülettem újra, bús csodában, Valami meghalt, s nem volt sirató, Nem vágott kés, nem sikoltó kín ez, Csak egy

Teljes bejegyzés »