Ha egy ismeretlen alagútba fut a vonatom.
Ismeretlen alagútba fut a vonatom
Hogy hova vezet ez az út, még nem tudom
Kétségek gyötörnek, rémképek kísérnek
Ha rámborul a sötétség lábaim reszketnek
Kiváncsiság s a lelkiismeret is kerülget
A távolból fények villognak szemembe
Ellenség, vagy talán barát aki közeledne
A szerelem tüze vágyakozikó
A kedves utáni vágyakozás melegít
S látom, a távolból a szerelem közelít
Láthatatlan őrök álhattak a bejáratnál
Talán ott te is figyelmeztetni akartál
Ne induljak vakon a sötét ismeretlenbe
Meggondolatlanság belekóstolni a szerelembe
Vajon hány hályog nőtt ifjú szemembe
Vajon hány dioptriát helyeztek a keretbe
Úgy járok-e mint egykor Hoffmann Olympiával
Ha lekerül szememről mit kezdek a csalódással
Ha a sötét alagútban mégis kigyúlnak a fények
A denevérek egy életen át arról mesélnek
Mégis szerencsés fickó volt talán az úr
És ha a szerelmem talán hosszúra nyúl
És ha elkisér mégis az alagút végéig
S ha majd kiáltják itt van a végállomás
A szerelmen kívül nem maradt semmi más
Vagy a vak szerelem élménye él még bennem
Vagy a csalódások tüze égetti megtépázott lelkem
Gyorsan mondok az Úrnak egy hálaadó imát
Ez majud megkönnyíti a földi búcsúzást.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: