Rémhírek

Rémhirek

A rémhírek szinesítették egykor diák-éveim
Egymás, vagy a tanár bosszantására születtek
Ezekkel fájó emlékeim végleg beteltek
Példaként álljon itt magyar tanárom rémálma
Mit valószínűleg az ország nehéz évei kreálta
Amikkel rosszul tanuló egykori osztálytársaim
Szegény oktatónkat csaknem halálra rémítettek
Hogy az érettségin elégtelenek lesznek a jegyek
Ha nem az általuk megadott tételre felelhetnek
Szegény megfélemlített tanár mit tudott tenni
Kénytelen volt a rémhírért a kérést teljesíteni
A rosz példa ma is életre kelt,s ragadóssá vált
S DK-s barátunk rémhíreivel segítségért kiált
A Dat Adat hamis adattárának árnyékába beállt
Ország-világ előtt SMS-ekkel fennen hirdeti
A Kormány a gyűjtött aprópénzeket elnyeli
Az érzékenyített lakós sajnos csaknem beveszi
A Bankok gyorsan tele lesznek hiszékenyekkel
Melyeket kiüresítve,zsebeiket pénzzel megtöltve
Már rohannak is a Plázákba hiú reményekkel
Minden bóvlit felvásárolnak, mint a régi filmben
Csak ott Latabár arcán éreztük Ő él abban a hitben
Hogy a tragikomédia csak játék, és nem valóság
Ebből a szórakozni vágyó megtanulja ,mi a tanulság
A DK-s rémhírterjesztő mindezt teszi hatalomvágyból
Mert tudja legkönnyebb megélni csupán népbutításból

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A pad a tóparton

A pad a tóparton   A városi tópart délutáni fénye mindig aranyszínűre festette a vizet. Lilla gyakran járt ide tanulni, mert a hullámok halk csobogása

Teljes bejegyzés »

Álmodtam

Füstszínű szunnyadással ketyegnek a percek. Színes álmok gördülnek a homloklebenyre feszített vászonlepedőn. Hajnali harmatot csal homlokomra a felidézés. Nem maradt más, csak az emóció. Author:

Teljes bejegyzés »

Önző vágy 

Egy el nem múló érzés Ha szeretők lennénk, Elég lenne egyetlen ölelés, Hogy ne érezzük többé üresnek magunkat?   Vagy lehet, hogy ezt a magányt

Teljes bejegyzés »

Bújócska

próbálom megérteni: mit jelenthetsz nekem potenciálod levegőt ad, mi történik velem? poétikus gondolataim sorra nyelem pocsékolni rímeket rád – elment az eszem? pimaszságod szándékos, nem

Teljes bejegyzés »

Szívrágó

Rájöttem, hogy nem szeretlek, Mert a dolgok belül tönkretesznek. Az a sok apróság, Mi a szívem behálózta már.   Szívrágó féreg, A te koszod. Vérré

Teljes bejegyzés »

Balassi Bálint emlékére

Balassi Bálint emlékére     Lantodnak pengése, a hős kor zengése szívünkben büszkén dobog. Vitézi életed költőként élhetted, neked az volt szép sorsod. Verseidnek fénye

Teljes bejegyzés »