Iksz Dé

Újra hétfő. Újra rohanás. Újra tolakodás. Újra „négyeshatos”. Újra tömeg. Újra rossz
idő. Újra Budapest. Új félév. Új kihívások.
Mintha ez a szomorkás szürkeség is tükrözné az emberek borús hangulatát. Vagy csak
szimplán a hétfő reggelt utálja úgy mindenki, mint Garfield? Nem tudom.
Utazótáskával „furakszom”. Persze, hogy beszólnak. Visszaszólnék, de nem teszem. Nem
akarom, hogy rám is átragadjon ez az ingerlékeny rosszkedv. Miért induljon így a hetem?
Inkább magamban mosolygok. Eszembe jut egy – szintén a villamoson játszódott – aranyos kis
jelenet.
Esős, őszi, novemberi nap volt. A hónap közepén még kaptunk két hét ízelítőt az
indián nyárból; áprilisi tavaszból; aztán beköszöntött az igazi ősz, ami tartott szűk két hétig;
majd Holle anyó megrázta párnáját, és végérvényesen meghozta nekünk a telet.
Ezen a novemberi napon, reggel, amint a „négyeshatoson” tartok az egyetem felé,
hidegben, esőben, sárban, kedvetlenül – még jó, hogy a villamoson van fűtés, – felszáll egy
hosszú, fekete hajú, helyes arcú, pici kis kínai lány. Nincs ülőhelye, de ez őt nem zavarja.
Ügyesen átverekedi magát az ajtóban ácsorgó tömegen, és odamegy a kinti hidegtől, benti
melegtől bepárásodott ablaküveghez. Mutatóujjával elkezd rajzolni rá. Kíváncsian várom,
hogy mi sül ki belőle. Pár másodperc múlva meglátok egy X-et. Aztán gyors mozdulattal
mögé firkant egy D-t. Az eredmény: XD. Ismered? Naná! Elégedett pillantást vet
remekművére, majd elmosolyodik. Ez a kis „semmis” jelenet nemcsak neki, hanem nekem,
és rajtam kívül még másoknak is mosolyt csal az arcára. A lány beszélhet tőlem magyarul,
angolul, vagy akár kínaiul is, ezek a hangulatjelek, és az emberi gesztikulációk nemzetköziek.
Nem érdekel már, hogy kint esik, sárban kell tocsognom, cipőm átázik, majd’ megfagyok, sőt
a nadrágom szára is vizes… Ettől kicsit vidámabban indul az a szomorkás, őszi reggelem.
Megyek, megnézem, beválik-e ez másoknál is. Próbáljátok ki Ti is! Persze, nem
muszáj, hogy XD-t rajzolj. Egy „be happy” felirat is bőven megteszi.

(Az írás megjelent 2011-ben az ELTE-TTK kari újságjának, a Tétékés Nyúznak a „Négyeshatos” rovatában.)

Author: Budavári-Bókkon Andrea

Budavári-Bókkon Andrea vagyok, de sokan csak “Bókkon Andi”-ként ismernek. 🙂 Az Irodalmi Rádió által kiadott antológiák közül a Rókaerdő c. kötetbe került be először az írásom, majd a karácsonyi pályázat próza kategóriáját sikerült megnyernem 2022-ben egy régi történettel. A novellám a Meleg szívek c. antológiában olvasható. Ezen kívül még a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által kiadott 2022-es Életmesék, illetve az Illír Kolostor szerkesztésében megjelent Megérzés című antológiában olvashatóak az írásaim, melyek egytől egyig rólam, a saját megélt érzéseimről szólnak. 2023-ban pedig az Irodalmi Rádió Bálint-napi versenyén próza kategóriában különdíjat kaptam. Erre a versenyre küldött írásom a Szerelmemnek Bálint-napra 2023. c. antológiában olvasható. 2023-ban megjelent írásom még az Illír Kolostor által szerkesztett Véletlen c. antológiában, az Irodalmi Rádió 94. Ünnepi Könyvhétre megjelentetett Múzsa, magam ma neked megadom c. könyvében, bekerült egy írásom a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által, 2023. június végén kiadandott Kárpát-medencei Életmesék 2023. c. antológiába, továbbá az Irodalmi Rádió által kiadott „Cirkusz a moziban – Novellák 2023” antológiába, továbbá II. helyezést értem el az Országos Mécs László Irodalmi Társaság által kiírt Erdélyi Csillagok pályázaton. Nekem az írás egy terápia is egyben. Picit rólam: Eredetileg sümegi vagyok, de 16 éve Budapesten élek. 8 évesen, karácsonykor kezdtem el naplót írni. Húgomat rábeszéltem, hogy...