A csend muzsikája

A csend muzsikája.

Régóta keresem a csendet a világban
a föld alatt , s a föld felett,s álmomban
is kutattam, a fényes nap sugarában
a rejtőzködő szép szerelem fátylában, a
nyíló virágokban, ébredő fák árnyékában
az ősz s a tél mogorva, zord haragjában
Hiába kerestem, sehol sem találtam
Soha sem jártam még Betlehemben s
a látogatás reménye sem él szívemben
Valami mintha azt súgta volna fülembe
a csend ott rejtezhet Karácsony éjszakáján ,
ott a jászol fölött lebeghet a szeretet szárnyán,
Ami a lelkemben megszólalt :a csend muzsikája
az éjszka némasága,mely a reményt magába zárja
Hogy ismét eljön Krisztus, ki éltünket megváltja
Mikor megtisztulva elhagytam a gyóntatószéket
akkor is csupán mindenáron csendre vágytam
A néma hullámhosszán ismét magamra találtam
Karácsony ájszakáján hallottam a csend muzsikáját
találkozást az Istennel, s értettem meg a megváltást.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Kedves Mihály!

    Gyoooönyörű verset írtál a hit csendjéről. Igen, gyónás után megtisztulunk, megnyugszunk, fellélegzünk és Jézus segítségével próbálunk nem vétkezni. Köszönöm szépen, hogy olvashattam csodás soraidat.🙂

    Szeretettel:

    Katica

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »

Koronazár

Józsi arra ébredt, hogy a szemét égeti a nap. A kocsma bejárata előtt találta magát az árokban, és piszkosul el volt ázva. Majdnem annyira, mint

Teljes bejegyzés »