Ma végre türelmes a világ!
Bezárja mohó, nagy gyárait,
érzéketlen, vad álmait
beszövi a csend.
Talán csak egy öreg templom
bólongató, bús harangja
riad fel egy pillanatra,
ahogy fentről letekint.
Vén szemében apró képek,
ifjak és a vének élnek.
Kitárják lelkük a Fénynek.
Fenn egy felhő jókedvében
bárányt terel égi réten, míg
lehunyja szemét a nap.
Rábízza dolgait a világra,
s akár a mesében: csodák-csodája,
ki-ki rohan sürgős dolgára
odalenn.
Esteledik.
Ma békés a világ.
A párás ablakon át
az ember könnyes mosolyát
csodálja a tél.
Templomokban zsoltár,
zsoltárban béke.
Mindenütt zeng a
lelkek szószéke.
Zöldell a fenyő,
– alatta ajándék;
hol drága, finom holmi,
hol csak a szándék.
Van, ki ruhát vesz
örömet adva,
akad, aki csendben
leül egy padra.
Van, aki megszerez
minden földi jót,
van, aki magából ad
néhány furcsa szót
talán a szemével,
talán a kezével,
vagy meleget ad,
amitől Karácsony van.
Magam pedig adtam,
amit tudtam,
és ajándékom jelkép;
egy mosolygós, szép,
szerető, merész álom;
hogy mindig Ünnep legyen,
azt kívánom!
Author: Bujdosó Miklós Gábor
Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole