Hó és béke, ’40-’45
Régen volt – ’40 körül talán –,
Golyó ütött át a házak falán,
De mikor jött a december,
Megnyugodott minden ember,
Mert szünet volt, fegyverszünet,
Sok-sok új barát született
Más nemzetből. Közeledett
Messziről egy ritka tünet.
Mikor eljött a karácsony,
Mondták egymásnak: „Barátom,
Látom már végre, hogy szép az ifjúság,
Ember később ne követelje jussát.”
A múlttal tiszteletlenül bánnak
Az emberek. Mindig ez van. Bánat
Lesz a végkifejlete.
Neked, másnak? Nincs mese.
A fiatal megfordul,
Szíve megfagy, vagy forr, dúl.
A kezében (ezt látja)
Fegyverrel áll barátja.
Mikor csata kezdődik,
Minden szépség elszökik,
Sötét szív, fekete arc,
Ezt tette velünk a harc.
Azt hiszik ők, hogy valamit nyernek,
De vesztenek, érzéseket vernek.
Barátoddal szemben állsz,
Bátyád kiált: „Mire vársz?”
A harc áthág
A barátság
Erős falán is, ha a
Gyenge ágról
S kemény fáról
Eltűnik a zúzmara.
Pilisszentiván, 2022. 05. 12-15.-
Author: Fejérvári Sámuel
Fejérvári Sámuel vagyok. 2012 decemberében születtem Solymáron. Jelenleg Pilisszentivánon lakom. 7 és fél éves korom óta írok verseket. A solymári Budapest School Általános Iskolában tanulok. A történetek és egyéb prózák írására fontos motiváció az iskolában a kreatív írás óra. 2022 tavasza óta verseket is zenésítek meg, főként gitáron játszom őket, de zongora és egyéb hangszerek is előfordulnak bennük. A klasszikus zene is fontos a számomra, zenész családban élek. Hobbijaim a kéktúrázás és az olvasás.
