Ablak

Ablak

 

Portól fátyolos szemedbe nézek,

Pillád nehézkesen, rebegve kacsint felém,

Kérlelve hívod szívemet, törölj le!

Homályos üveg a keretben,

Nincs kilátás, nincs belátás, a csillogás tabu,

Légypiszog díszeleg elszórtan rajta,

Eső a port ráragasztotta. Koszos az ég,

Szürkésen kék, hol tisztán azúr az úr,

Vizes a rongy, ecet és papír a csillogást meoldja!

 

Nagy Ilona, 2022.01.05.

Nagy Ilona
Author: Nagy Ilona

Nagy Ilona az Irodalmi Rádió szerzője. Nagy Ilona vagyok, 1961-ben születtem Békéscsabán. Dévaványán élek, itt végeztem általános iskolai tanulmányaimat. Középiskolába Gyomára jártam a Kiss Lajos Gimnázium és Cipőipari Szakközép Iskolába, ahol a cipőkészítés szakmát tanultam. 1979-ben érettségiztem. Ezután dolgozni mentem, a helyi ÁFÉSZ irodában. Két év után férjhez mentem és mint egyéni vállalkozó, fóliás kertészettel foglalkoztunk férjemmel együtt. Az irodalom és az írás nem igazán fért bele az életembe. Rengeteget dolgoztam, majd jöttek a gyerekek. Három gyermeket neveltem. A sors úgy hozta, hogy 2011-ben elváltunk, majd összehozott az élet új emberekkel. Különösen eggyel, akivel jóbarátságban lettünk. A bennem szunnyadó irodalom utáni vágyat oly módon láttatta meg, azzal a kijelentésével, hogy „a vers ott van mindenkiben”, hogy én ezt komolyan is vettem és 2012 óta elkezdtem versírással próbálkozni. 2018-ban megjelent első verses kötetem Szívem zenéje címmel, saját kiadásban. Azóta írok többnyire verseket, néha rövidebb prózát. Nem tartozom a mindennapos versírók közé, ami mélyen megérint, vagy foglalkoztat, általában olyankor írok. Köszönöm a lehetőséget, hogy ennek az alkotó közösségnek a tagja lehetek!

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szőlőfürt

Aranyló napsugár érleli szemeit, Sápadt glóriával vonja körbe az ősz Dúsan termő fürtbe zárt, édes kincseit, S a hajnali köd puha párnájára dől. Mézszínű emlékké

Teljes bejegyzés »
Versek
Tarrósi Éva

A semmi ágán

I.   Ingoványosan süllyedő avarba lépek, csupán arcom fordítom a tűnő fénynek a csendes éjben, a semmi közepén.   Vas-színű égbolton, pontokból szőtt háló, sápadt

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Serfőző Attila

Ha hozzám érsz

A kétségbeesett tömör moraj, mely a mindennapokban itt vigad, huss eltűnik, szempillantás alatt. Megszakad a mélybe nyúló vad fájdalom, hisz’ hűs ajkad érzem ruhátlan vállamon.

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Már nem fáj

MÁR NEM FÁJ Hűs, fehér kéz simítja homlokod, már nem bánt a felébredés. Elporladtak kínban a romok, emlékeidben béke él. Nem fáj, már nem jajongasz,

Teljes bejegyzés »