Elvesztek a bizonyosságok
Elvesztek a bizonyosságok!
Pusztaság honol a lelkekben,
Nem tudni vajon merre járnak
Aranyszárnyú angyalok.
Rónaság síkjai, töretlen tájkép,
Homéroszt látom, magam felett árnyék.
Lebegek valahol, alattam semmi,
Nincs ami megóvna, elhagyott minden-ki!
Utamat keresem, szárnyamat kitárom,
Repülni szeretnék, mégse csinálom!
Megvédem magamat minden-kivel szemben,
Nem látok tisztán ebben a rengetegben!
Iliász énekét zengi most a nép,
Hol van már Trója, béke honol!
Odüsszeusz kalandos sorsa
Homérosz lantján most is él.
Érintsd meg lelkemet Homérosz,
Lantod hurjait pengetve néz le rám,
Ezer áldással jöjj felém, mutasd meg Ithakát!
Költők, mint dalnokok, tisztán és józanul
A Világ keblére borulva, forrongó dalba fúl.
E Világ Szirénjei, nimfái mily lanton
Játszák életünk bűvös énekét? Oh!
Ne tedd ezt magaddal bűnös Világ,
Odüsszeusz végül hazatalált!
Nagy Ilona, 2022.09.25.
Author: Nagy Ilona
Nagy Ilona az Irodalmi Rádió szerzője. Nagy Ilona vagyok, 1961-ben születtem Békéscsabán. Dévaványán élek, itt végeztem általános iskolai tanulmányaimat. Középiskolába Gyomára jártam a Kiss Lajos Gimnázium és Cipőipari Szakközép Iskolába, ahol a cipőkészítés szakmát tanultam. 1979-ben érettségiztem. Ezután dolgozni mentem, a helyi ÁFÉSZ irodában. Két év után férjhez mentem és mint egyéni vállalkozó, fóliás kertészettel foglalkoztunk férjemmel együtt. Az irodalom és az írás nem igazán fért bele az életembe. Rengeteget dolgoztam, majd jöttek a gyerekek. Három gyermeket neveltem. A sors úgy hozta, hogy 2011-ben elváltunk, majd összehozott az élet új emberekkel. Különösen eggyel, akivel jóbarátságban lettünk. A bennem szunnyadó irodalom utáni vágyat oly módon láttatta meg, azzal a kijelentésével, hogy „a vers ott van mindenkiben”, hogy én ezt komolyan is vettem és 2012 óta elkezdtem versírással próbálkozni. 2018-ban megjelent első verses kötetem Szívem zenéje címmel, saját kiadásban. Azóta írok többnyire verseket, néha rövidebb prózát. Nem tartozom a mindennapos versírók közé, ami mélyen megérint, vagy foglalkoztat, általában olyankor írok. Köszönöm a lehetőséget, hogy ennek az alkotó közösségnek a tagja lehetek!