Kár, kár
Néha kell, néha muszáj, néha annyira fáj,
Nem szól már a rab madár!
Elhallgat a rigófütty, a világra néma csend repül,
Szívemben a döbbenet megül.
Elrontott álmok felett
Kezeit tördeli a néma csend.
Talán még nem késő,
Ha az élet bennünk feldereng!
A madarak éneke se cseng,
Csak a varjak károgása zeng!
Nincs béke az emberek között,
A vég közétek költözött! Kár, kár!
Egyszemélyes birodalom alattvalók nélkül,
Az emberi elme olykor megszédül.
Hamis az arany, üres a vágy,
Király a trónon sötétben jár!
A rigó nem fütyül, magában ül,
Egy fekete holló károgva repül.
Leszáll a földre, s gubbasztva áll.
De kár, de kár, az ember mit csinál?
Nagy Ilona, 2021.11.29.
Author: Nagy Ilona
Nagy Ilona az Irodalmi Rádió szerzője. Nagy Ilona vagyok, 1961-ben születtem Békéscsabán. Dévaványán élek, itt végeztem általános iskolai tanulmányaimat. Középiskolába Gyomára jártam a Kiss Lajos Gimnázium és Cipőipari Szakközép Iskolába, ahol a cipőkészítés szakmát tanultam. 1979-ben érettségiztem. Ezután dolgozni mentem, a helyi ÁFÉSZ irodában. Két év után férjhez mentem és mint egyéni vállalkozó, fóliás kertészettel foglalkoztunk férjemmel együtt. Az irodalom és az írás nem igazán fért bele az életembe. Rengeteget dolgoztam, majd jöttek a gyerekek. Három gyermeket neveltem. A sors úgy hozta, hogy 2011-ben elváltunk, majd összehozott az élet új emberekkel. Különösen eggyel, akivel jóbarátságban lettünk. A bennem szunnyadó irodalom utáni vágyat oly módon láttatta meg, azzal a kijelentésével, hogy „a vers ott van mindenkiben”, hogy én ezt komolyan is vettem és 2012 óta elkezdtem versírással próbálkozni. 2018-ban megjelent első verses kötetem Szívem zenéje címmel, saját kiadásban. Azóta írok többnyire verseket, néha rövidebb prózát. Nem tartozom a mindennapos versírók közé, ami mélyen megérint, vagy foglalkoztat, általában olyankor írok. Köszönöm a lehetőséget, hogy ennek az alkotó közösségnek a tagja lehetek!