Rózsa Iván: Felesleges valami?

Rózsa Iván: Felesleges valami?

A mai világ szomorú tendenciája:
Semmi szüksége holmi transzcendenciára!
Aki bármi áron érvényesül, az a klassz gyerek:
A maradék eszetek is már oda, emberek?!

Budakalász, 2023. január 21.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mondd Kedves…

Mondd Kedves, fáj még a szíved? Tudsz-e már boldogan nevetni, Akkor is, ha újra meg újra tanít, És megfordul velünk az élet? S tudtalak én

Teljes bejegyzés »

Szövetség

Kellene okot keresni arra, hogy miért szeretlek? Nem, nem hiszem… Megmagyarázni sem tudnám. Valamilyen édes érzés ez, megfoghatatlan és titokzatos. Szemedbe nézve úgy látom önmagam,

Teljes bejegyzés »

Gyermeke vagyok

Gyermeke vagyok én, e végtelen szép világnak, S benne minden, tavasszal szirmot bontó vadvirágnak. Gyermeke vagyok állatok ősi szellemének, Vadludak útját őrző ég, végtelen kékjének.

Teljes bejegyzés »

Életem fája

Életem fája újra kivirágzott, S csakis rajtam múlik, milyen termést aratok le róla. Mert az Élet én vagyok. A fa én magam vagyok. S bennem,

Teljes bejegyzés »

Mindég előre

  Az utadon mindég kitartón haladsz majd, Keresztezik olyanok kiktől tanulhatsz. Jók, rosszak egyvelege adja életed, Neked kell tudnod kitől mit is tehetsz el.  

Teljes bejegyzés »

Az Örök Szív misztériuma 

Az Örök Szív misztériuma    Óh, jaj, szívem, te vándor, gyolcsban, Kit nem ringatott még e földi lét, Csillag-nyelveken sírsz az Égen, S Krisztus tenyerébe

Teljes bejegyzés »