Hál’ Istennek nincs sár!
A keményre fagyott keréknyomokat
a hó is belepte már.
Úgyhogy félni nem kell!
Van takaró.
Finom, puha,
ragyogóan tiszta.
Nem túl meleg, de azért épp jó.
A civilizált Sors itt nem ver.
Távol vagyok mindentől és mindentől,
Én, barlang nélküli ember.
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
CSENDESÜL Amikor a vihar elcsendesül, s felhők mögül a kandi napsugár, szivárvány-híddal fogja át a felhők sötét gomolyát… szinte hallod, ahogy lélegzik a zöld,
A tenger felől áttetsző sós pára száll. Kopott mandolin szól, vagy egy spanyol gitár… Horizont alá bukott a nappali fény, csillagok ringatóznak a víz tetején.
Álmodtam egy világot, minden lila volt ott! Nem hinnéd, ha nem látod a sok lila dolgot. Lila égen lila nap kelt fel minden reggel, lila
„NÉHA FURCSA HANGULATBAN…” Szeretném megosztani veletek a szombat esti élményemet, aminek még most is hatása alatt állok. 2025.01.11 Szombat este, helyszín Budapest , Papp László
Ezt a verset ugyan tavaly írtam, azonban ma este is aktuális volt, hisz Maya kutyával ma is sétáltunk a telihold fényében.
Helyzetjelentés körülnézés után Sötét felhők váltják egymást az emberiség bús egén. S mindhiába nézek körül, gonoszat látok csak, szegény. Ha megindulna néha egyik irányba egy,
