Hál’ Istennek nincs sár!
A keményre fagyott keréknyomokat
a hó is belepte már.
Úgyhogy félni nem kell!
Van takaró.
Finom, puha,
ragyogóan tiszta.
Nem túl meleg, de azért épp jó.
A civilizált Sors itt nem ver.
Távol vagyok mindentől és mindentől,
Én, barlang nélküli ember.
Author: Veress Zita
A versírás számomra egy természetes önkifejezési eszköz. Így megmutathatom ki vagyok. Érzések, vágyak, félelmek, örömök az életemben mindig az íráson keresztül tisztulnak le, válnak világossá. Minden amit megélek, verssé válik bennem. Ez vagyok én, Veress Zita. Ha a verseim benned is előidéznek érzéseket, már nem írok hiába.