Érett vallomás…

Nem kellenek ólmos igék, vagy táncoló

vallomások, miket a közhely telesző,

és megtép az idő. Csak buján álmodó

kamasz szív takarja ily nyersen ébredő,

meztelen vágyait. Ma játszva tengődnek

ősz sorsok; törvény az, mit senki sem röstell,

vagy rosszabb: elvárás. Ám az érett főnek

ennél már kevesebb, mégis sokkal több kell.

Szegény, aki kívül hordja a vagyonát!

Szél verte sátramban (hol nagy úr a szükség)

létem kenyeréhez add te a jó kovászt,

és én a lisztet, majd gyúrjunk, míg a tűz ég.

És ha nyirkos mélység ölel is, úgy kérlek

ne bakot tarts! Együtt faragjunk új létrát!

És a rémisztő táv, ha versenyre késztet,

hadd legyek neked, és te nekem még két láb.

Melegséged vágyjam, mint a fűtött szobát!

Csak egy ölelést, hol két karod lágy bilincs,

és míg így kergetjük egymás halk sóhaját,

érezzük, mint a rég elhagyott, árva kincs,

ha meglelik végül. Hagyjuk, hadd vesszen el

arcunk, csak szemeink álljanak őrt lopva,

míg test testnek szomját oltja. Majd telt kehely

ajkad fojtsa ajkam játékos, vad csókba.

Nagy Imre
Author: Nagy Imre

Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év, Sopron (2002-2003) nappali tagozat Nyugat Magyarországi Egyetem Gazdasági Informatika szak 5 év, Sopron (2003-2008) nappali tagozat Rövid önéletrajz Tanulmányaimat 2008 Júniusában fejeztem be. Okleveles Gazdasági informatikus diplomát kaptam. Ezután programozóként helyezkedetem el, és az óta is ebből élek. Bár az irodalom mindig is érdekelt, és tizenhat éves korom óta alkotok, a versírást komolyabban csak 2014 márciusában kezdtem el. Azóta tizenöt alkalommal publikálták a munkáimat. Az elmúlt évek során többször szerepeltem különböző városi antológiában, országos kiadványokban, közel negyven versemmel. Az írással töltött évek tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy folyamatosan képezzem magamat, és javítsam a már meglévő munkáimat. S remélem, majd engedik a szavak, hogy az eszközük legyek! Bemutatkozás Egész életemben jellemző volt rám egyfajta kettősség. Egyrészt a számok, az algoritmusok, a gépek, egyszóval a mai világ megszállottja vagyok, másrészt mindig is érdekelt a történelem, az irodalom, melyek a társadalom és a lélek ok-okozati összefüggéseit próbálják feltérképezni. Mindkét világ elkápráztatott! Igen ám, de bennem ez a két világ ellensége egymásnak. Én pedig hol az egyik, hol a másik oldalon harcolok, de mindkettőben őrlődök, és csak kérdéseket találok. Valaki a tettekbe fojtja bizonytalanságát, más az italért...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Szellő repítse

Miként könnyű pihét felkapja a szellő, úgy libbent tova évtizedes esztendő. Számtalant úgy vágytam, hogy tűnjön el végre, néhányat marasztaltam volna örökre.   Az idő

Teljes bejegyzés »

Sirámok

 Kimerültem.  Haza jöttem.  Álmos vagyok.  Fáradt vagyok.  Lerogytam egy székre,  felállni már nehezen megy.  Ha húsz métert kell gyalogolnom,  úgy érzem, hogy összerogyok,  meg kell

Teljes bejegyzés »

Rue des Martyrs

A Mártírok utca délről északra vezet   hosszan elnyúlva a kilencedik kerületben, Párizsban,   nem messze attól a szállótól, ahol laktam.  A Monmartre felé, az utca

Teljes bejegyzés »

Igazgatói időben 9. részlet

Szerencsére tartom a frontot. Iskolámban kiegyensúlyozott az élet, a beiratkozás is jól sikerült, nem csökkent a gyereklétszám, a nyolcadikos továbbtanulási eredmények meggyőzőek, pályázatokon pénzt nyertünk,

Teljes bejegyzés »

Igazgatói időben 8. részlet

  Összefog a választások előtt csapatunk egy X oldali támogatású politikai alakulattal. Igaz, csak az utolsó pillanatban, egy tévéadásban nyilvánítjuk ki ezt a választók előtt.

Teljes bejegyzés »

Rue de Navarin

Rue de Navarin , a kilencedik kerületben.  Jelentéktelen kis rövid utca.  Más talán még Párizsban sem hallott róla.  Nekem kedves ifjúkori emlék,            Ezerkilencszázhetvenhatból.  Ott csókolt

Teljes bejegyzés »