Érett vallomás…

Nem kellenek ólmos igék, vagy táncoló

vallomások, miket a közhely telesző,

és megtép az idő. Csak buján álmodó

kamasz szív takarja ily nyersen ébredő,

meztelen vágyait. Ma játszva tengődnek

ősz sorsok; törvény az, mit senki sem röstell,

vagy rosszabb: elvárás. Ám az érett főnek

ennél már kevesebb, mégis sokkal több kell.

Szegény, aki kívül hordja a vagyonát!

Szél verte sátramban (hol nagy úr a szükség)

létem kenyeréhez add te a jó kovászt,

és én a lisztet, majd gyúrjunk, míg a tűz ég.

És ha nyirkos mélység ölel is, úgy kérlek

ne bakot tarts! Együtt faragjunk új létrát!

És a rémisztő táv, ha versenyre késztet,

hadd legyek neked, és te nekem még két láb.

Melegséged vágyjam, mint a fűtött szobát!

Csak egy ölelést, hol két karod lágy bilincs,

és míg így kergetjük egymás halk sóhaját,

érezzük, mint a rég elhagyott, árva kincs,

ha meglelik végül. Hagyjuk, hadd vesszen el

arcunk, csak szemeink álljanak őrt lopva,

míg test testnek szomját oltja. Majd telt kehely

ajkad fojtsa ajkam játékos, vad csókba.

Nagy Imre
Author: Nagy Imre

Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év, Sopron (2002-2003) nappali tagozat Nyugat Magyarországi Egyetem Gazdasági Informatika szak 5 év, Sopron (2003-2008) nappali tagozat Rövid önéletrajz Tanulmányaimat 2008 Júniusában fejeztem be. Okleveles Gazdasági informatikus diplomát kaptam. Ezután programozóként helyezkedetem el, és az óta is ebből élek. Bár az irodalom mindig is érdekelt, és tizenhat éves korom óta alkotok, a versírást komolyabban csak 2014 márciusában kezdtem el. Azóta tizenöt alkalommal publikálták a munkáimat. Az elmúlt évek során többször szerepeltem különböző városi antológiában, országos kiadványokban, közel negyven versemmel. Az írással töltött évek tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy folyamatosan képezzem magamat, és javítsam a már meglévő munkáimat. S remélem, majd engedik a szavak, hogy az eszközük legyek! Bemutatkozás Egész életemben jellemző volt rám egyfajta kettősség. Egyrészt a számok, az algoritmusok, a gépek, egyszóval a mai világ megszállottja vagyok, másrészt mindig is érdekelt a történelem, az irodalom, melyek a társadalom és a lélek ok-okozati összefüggéseit próbálják feltérképezni. Mindkét világ elkápráztatott! Igen ám, de bennem ez a két világ ellensége egymásnak. Én pedig hol az egyik, hol a másik oldalon harcolok, de mindkettőben őrlődök, és csak kérdéseket találok. Valaki a tettekbe fojtja bizonytalanságát, más az italért...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Veress Zita

Régi nyár

Színes papírvirágokat álmodtam, szirmukba a szél belekapott, s repültek a város fölé hangtalan. Szórták a pasztell papírvirágport. Eltűntek. Nyomukban papírvirágba borult a tavaszi aszály égette

Teljes bejegyzés »

Rendhagyó búcsú

  Régen elengedtük egymás kezét, most a múltunk visszhangzik bennem, mintha még ott ülnénk egymás mellett, de csak az emlék tart össze minket. A barátság

Teljes bejegyzés »

Pünkösdi vers

A májusi szellő táncol a tájon, a fekete rigó hangosan dalol, valahol egy rádió hangja szól, megzavarva ezt a békés napot. * Láthatatlan erő költözött

Teljes bejegyzés »

Vasárnapi pillangó

Pillangó. Bolyhos, fürge pillangó Időtlen szárnyal, nézni olyan jó.   Hirtelen hozzámér hideg kezed, Pillangó cikázik bennem s benned.   Ringató érzés. Eddig kivártam Lassan

Teljes bejegyzés »

Benne járok a fejedben

Érzel? Érzem, érzel engem. Ne tudjad, hogy hová mentem, Bujkálok a hold fényében, Benne járok a fejedben.   Távol sosem leszek tőled, Parkban fekve ágy

Teljes bejegyzés »

Alkonyeső

  Rózsakapun, alagútba kúszva érve, pillád lopva Felébred a már szunnyadó alkony őre új harmatokra. Betekint s körülkering a széllel zúgó cseppenő ég, Madárdallal hív

Teljes bejegyzés »