Gyermeknapon

Te feddhetetlen, magára maradt gyermek,

féltett éke voltál két szerető szívnek.

Te ki évek óta árván töltöd léted,

állapotod hordozza silány élményed.

 

Kínoznak a magány szülte érzéseid,

felsejlenek régi, mesés emlékeid.

Zokszavadat igazán kevesek értik,

ők is csak magatehetetlenül nézik.

 

Nem tudod követni az idő múlását,

csak naponta érzed a szülők hiányát.

Vágyakozva várod a neves napokat,

öröm téged azokon se nem csalogat.

 

Hiába minden látszólagos fényesség,

lelkednek nem adatik meg a békesség.

Sors szőtte ábrándos álmok halványodnak,

talán az angyalok rólad gondoskodnak.

 

Most szeretnék egy felhőtlen percet adni,

őszinte törődéssel téged ölelni.

Pótolni a vesztességedet nem tudom,

amit érted tehetek, most odaadom.

 

Szeretném csillogónak látni szemedet,

felvidítani reményvesztett lelkedet.

Kívánva, hogy amit még a lét tartogat,

színezze gondtalanabbá a napokat.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árva

Sisa Richárd: Árva  Felhőt les Fannika.  Testét csalafinta ívbe csavarva kihajol az ablakon és a vándorló felhő-népet álmosan csodálja. Szállnak, szállnak a felhők pamacsosan. Földimogyoró szeme opálos

Teljes bejegyzés »

Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »