Gyermeknapon

Te feddhetetlen, magára maradt gyermek,

féltett éke voltál két szerető szívnek.

Te ki évek óta árván töltöd léted,

állapotod hordozza silány élményed.

 

Kínoznak a magány szülte érzéseid,

felsejlenek régi, mesés emlékeid.

Zokszavadat igazán kevesek értik,

ők is csak magatehetetlenül nézik.

 

Nem tudod követni az idő múlását,

csak naponta érzed a szülők hiányát.

Vágyakozva várod a neves napokat,

öröm téged azokon se nem csalogat.

 

Hiába minden látszólagos fényesség,

lelkednek nem adatik meg a békesség.

Sors szőtte ábrándos álmok halványodnak,

talán az angyalok rólad gondoskodnak.

 

Most szeretnék egy felhőtlen percet adni,

őszinte törődéssel téged ölelni.

Pótolni a vesztességedet nem tudom,

amit érted tehetek, most odaadom.

 

Szeretném csillogónak látni szemedet,

felvidítani reményvesztett lelkedet.

Kívánva, hogy amit még a lét tartogat,

színezze gondtalanabbá a napokat.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Van, ami nem változik 

(A szeretet örök)   Látsz most odafent az égen, mint fénylő csillag a sötétben. A gyertyák most érted égnek, Az emlékek örökké élnek.   A

Teljes bejegyzés »

Cseppek csendje

Egy nehéz nap legvégére érve, Hazatérve vár otthonod menedéke. Tisztulási vágyaktól vezérelve, Egy áttetsző világba megérkezve; Zuhogó zuhatag zenjébe, Csillogó cseppeknek csendjébe. A néma könny

Teljes bejegyzés »

Pengék a zsebben

Minden egyes ember úgy hordja magával, Gyerekkorát, búját, fájdalmát, magányát Mint zsebében felejtett borotvapengét, Belenyúl minden nap, megvágja kezét.   Minden nap belenyúl, minden nap

Teljes bejegyzés »

Málnahab

Estefelé jár már a nap, Lassan indul a kis csapat. Nagypapa és két unoka Szedés után elfáradva.   Hazára kis kanna málna Vándorol határból házba.

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Remélt fény

Csupán egy szám, amit az anyakönyvi kivonat mutat, puha bársonyként ölelhet az élet szépsége, s utat mutat, míg él bennem a remény, lám a természet

Teljes bejegyzés »

Újra így szeretni

Újra így szeretni   Újra így szeretni valakit, vajon fogok-e még e világon? Ezzel a gondolattal vagyok néha magam hadilábon. Állítják néhányan, hogy mást is

Teljes bejegyzés »