Fejérvári Sámuel: Haikusorozat a falusi közösségről

HAIKUSOROZAT A FALUSI KÖZÖSSÉGRŐL

 

Elűzi messze

A halált, hogy a boltnál

Élve nevetnek.

 

Táskát cipelnek,

Az utunkra hajlik egy

Vörös tujaág.

 

Ismerős arcok,

Ám ismeretlen belsők

Kit mutathatnak?

 

„Hogy s mint az élet?”

Látom, az önzetlenség

Önzőt alig tart.

 

Házakból, melyek

Mellett megyek, kitárul

Egy személyiség.

 

Pár idegennek

Tűnő beszédfoszlányból

Kibontakozik

 

Ez a közösség,

Melynek – bár itt lakom – csak

Nézője vagyok.

  1. 02. 06., Pilisszentiván        (a vers a készülő „Város és falu” c. ciklus 4. verse)
Fejérvári Sámuel
Author: Fejérvári Sámuel

Fejérvári Sámuel vagyok. 2012 decemberében születtem Solymáron. Jelenleg Pilisszentivánon lakom. 7 és fél éves korom óta írok verseket, újabban (2025 nyara óta) a színdarabok is érdekelnek. A solymári Budapest School Általános Iskolában tanulok. A klasszikus zene is fontos a számomra, zenész családban élek. Hobbijaim a túrázás és az olvasás, a színházba járás is jelentős tevékenységem.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Nemcsak hibátlan haikuforma mind, de gondolatilag is nagyon érett és szép alkotások. Gratulálok!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árva

Sisa Richárd: Árva  Felhőt les Fannika.  Testét csalafinta ívbe csavarva kihajol az ablakon és a vándorló felhő-népet álmosan csodálja. Szállnak, szállnak a felhők pamacsosan. Földimogyoró szeme opálos

Teljes bejegyzés »

Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »