Fejérvári Sámuel: Haikusorozat a falusi közösségről

HAIKUSOROZAT A FALUSI KÖZÖSSÉGRŐL

 

Elűzi messze

A halált, hogy a boltnál

Élve nevetnek.

 

Táskát cipelnek,

Az utunkra hajlik egy

Vörös tujaág.

 

Ismerős arcok,

Ám ismeretlen belsők

Kit mutathatnak?

 

„Hogy s mint az élet?”

Látom, az önzetlenség

Önzőt alig tart.

 

Házakból, melyek

Mellett megyek, kitárul

Egy személyiség.

 

Pár idegennek

Tűnő beszédfoszlányból

Kibontakozik

 

Ez a közösség,

Melynek – bár itt lakom – csak

Nézője vagyok.

  1. 02. 06., Pilisszentiván        (a vers a készülő „Város és falu” c. ciklus 4. verse)
Fejérvári Sámuel
Author: Fejérvári Sámuel

Fejérvári Sámuel vagyok. 2012 decemberében születtem Solymáron. Jelenleg Pilisszentivánon lakom. 7 és fél éves korom óta írok verseket, újabban (2025 nyara óta) a színdarabok is érdekelnek. A solymári Budapest School Általános Iskolában tanulok. A klasszikus zene is fontos a számomra, zenész családban élek. Hobbijaim a túrázás és az olvasás, a színházba járás is jelentős tevékenységem.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Nemcsak hibátlan haikuforma mind, de gondolatilag is nagyon érett és szép alkotások. Gratulálok!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kettőnk szerelme

Ott vagy mikor aranyló csillagok ragyognak kezemben, Tarka virágok virítanak a lelkemnek mezején, S az illatuk, szivárványos ruhájuk nyitnak meg engem, S csak nevetni tudnék

Teljes bejegyzés »

Elképzelem

Havas hegyek képe szemem elé tárul, Melytől lelkem s elmém sokáig elámul, Hogy mily kincsek léteznek eme világon, Mily csodák rejtőznek a messzi tájakon, Miknek

Teljes bejegyzés »

Jön s megy

Ismeretlen napon rejtett ösvényen keresztezi utam, S nyújtja felém kezét, mint barátságnak vastag kötelét, Mely talán kiállja az eltéréseknek éles pengéjét, S nyugodt szívvel mondhatjuk

Teljes bejegyzés »

Emlék, álom

Ágyamnak kényelmében a kedves arcára emlékezem, S mily szép lenne karjai közt nem lenni e zajos világon, Újra élénk érzelmek lángjával lenni mesés csókokon. De

Teljes bejegyzés »

Szentesti táj

Puha lepedője nélkül kényszerül álomra a vidék, Szürke, gyűrött, tépett fátyol terül végig puszta tájakon, Fagyos halk szelek suhannak suttogva végig éjszakákon, S adják át

Teljes bejegyzés »

Menő mű-nő

Én vagyok a legjobb csajos, csinos, s kissé bögyös-faros. Csodálatos szép testemre ráfeszül a ruhám, homlokig érő pillámmal csábos lesz a búrám. Sűrű, sötét tetkóimmal

Teljes bejegyzés »