Bütyök

Az eső fáradhatatlanul szakadt, az eget, mintha szénnel színezték volna ki, az utcákat széles pocsolyák borították. A diákokat mindez nem zavarta, vígan szaladtak ki az iskola udvaráról. A fiúk nagy része a víztócsákba ugrált, a lányok köveket hajigáltak. Csupán Tímea lépkedett egyedül elnyűtt, térdig érő esőkabátjában. Féltette cipőjét az átázástól, így gondosan kerülte a tócsákat.
– Nézzétek Timit, biztosan fél a víztől! – kiáltották a többiek.

Timi már megszokta az állandó gúnyolódásokat. „Ódivatú, stréber, furcsa, néma lány” – osztálytársai ilyen, s hasonló jelzőkkel illették a tizennégy éves lányt, aki kerülte a szórakozóhelyeket, nem látogatott plázákat, nem cigarettázott titokban a többiekkel. Tanítás után sietett haza, ahol nagy szükség volt szorgos kezeire, fiatal erejére. Komolysága, hatalmas kötelességtudata, valamint a ráháruló sok feladat kiszakította őt a kamaszok gondtalan világából. Ha akadt némi szabadideje, azt legkedvesebb helyén, a könyvtárban töltötte. Persze titokban, még a végén emiatt is csúfolták volna.

Magányosan szökdécselt a pocsolyák között, amikor két osztálytársa utolérte. Andi, az osztály hangadója ráüvöltött.
– Hát te ilyen kényes vagy? Egy kis víztől nem lesz bajod!
Tímea ezúttal sem szólt vissza, kerülni akarta az összetűzést. A lányok azonban annyira élvezték az incselkedését, hogy nem tágítottak mellőle. Ekkor olyan történt, melyre Timi a legkevésbé sem számított. Osztálytársnői túl messzire mentek: egy óriási pocsolyába lökték bele. Szerencsétlen térddel érkezett a földre, beletenyerelve a vízbe. Ő, aki méltósággal tűrte az állandó gonoszkodást, most a mélybe zuhant. Megszégyenítve térdelt a hatalmas tócsában, bokacsizmája pillanatok alatt megtelt vízzel. Már nem csupán az eső hullott hatalmas cseppekben, hanem a könnyei is.
– Miért bőgsz? Ez csak víz – vihogott a másik lány, Rita.
Aliz – aki másik osztályba járt, így csak látásból ismerte a társaságot – az utca túloldaláról felháborodva rohant hozzájuk.
– Mire volt ez jó? El innen! – kiáltott torkaszakadtából.
Karakán természetének, határozott kiállásának köszönhetően nem mertek vele ujjat húzni, így Andiék némi grimaszolás után elszaladtak.

Timi remegett a sírástól, könnyei potyogtak a sáros vízbe. A vízbe, melybe beletaszították.
Aliz segítségével tápászkodott fel, ám csupán a teste emelkedett, méltósága mintha a sárban maradt volna.
– Szegény, csuromvizes vagy. Messze laksz innen?
– Elég messze – préselte ki vacogó fogai közül Timi.
Timiék majd’ egyórás sétára laktak az iskolától, melyet a lány minden áldott nap megtett. Buszbérletet nem vett, annak az ára igencsak jól jött másra.
– Nem tudnak érted jönni autóval?
– Nekünk, – Timi lesütötte könnyes szemét – nekünk nincs autónk.
Aliz megdöbbent a válaszon, már bánta a kérdést. Mivel az ő házuk közel volt, elhívta magukhoz a didergő lányt, aki bár félszegen, de elfogadta a segítő kezet, mert rettegett a megfázástól. Nem dőlhetett ágynak, nem eshetett ki a házimunkából. Csendesen lépkedett Aliz mellett, miközben cipőjében tocsogott a víz.
– Nem szárad meg a cipőm holnapra – bukott ki belőle váratlanul.
– Akkor felveszel másikat és kész.
– Nincs másik – suttogta szégyenkezve.

Alizék meleg, kedves házában Timit szeretettel, megértéssel fogadták. Aliz és az édesanyja törölközőt, száraz ruhát, forró teát adott az átfagyott, bánatos lánynak.
– A ruhaméretünk megegyezik, ahogy látom. Hányas lábad van?
– 39-es.
– Szuper –örült meg Aliz.
Miközben Timi a teáját kortyolgatta, Aliz átment a szobájába. Ránézett vadonatúj téli cipőjére, majd kiviharzott vele.
– Ebben a cipőben hazamehetsz. Ha kényelmes, akkor hordd csak. Én nem szeretem, mert nyomja a bütykömet a lábujjamnál.
Timi szeme egy pillanatra megcsillant. Mióta vágyott új cipőre! Ám, hamar észbe kapott: Milyen jogon is fogadhatná el?
– Köszönöm szépen. Hazamegyek benne, de visszaadom, hisz a tiéd. A bütyök biztosan meggyógyul majd.
Aliz a fejét csóválta.
– Az nem múlik már el, évek óta megvan. Ha nem hordod a cipőt, kénytelen leszek a szekrényem mélyére süllyeszteni.
Tímeát egyszerre öntötte el a hála –és a szégyenérzet. Aliz elszántsága döntött a cipő új tulajdonosáról.
Alizék autóval vitték haza Timit, aki az úton idős nagyszüleire gondolt. Biztosan várják már, talán izgulnak is érte. Az ő drága mamája, papája…
Amikor Aliz meglátta a házat a lehulló vakolattal, a szegény nagyszülőket az elkorhadt kerítés előtt, összerándult a gyomra. Sajnálatát igyekezett leplezni.
– Örökké hálás leszek a segítségükért – búcsúzott el Timi, majd zavartan visszanézett.
– Még valami Aliz, a többiek az iskolában nem tudják, hogy – és szavak helyett hol a házukra, hol a kezében tartott ázott cipőre, hol a nagyszülőkre nézett.
– Én sem tudok semmit – kacsintott Timire, miközben szívét keserves együttérzés öntötte el.
A kocsiajtó becsapódott.
– A legbüszkébb anya vagyok – nézett Alizra az édesanyja könnytől csillogó szemmel.

Este Tímea fáradtan, megtörten, mégis boldogan hunyta le szemét. Mosolyogva, fájó hálával gondolt Aliz nem létező bütykére.

Győr, 2022. október

Author: Varga Adrienn

Adri vagyok, az Irodalmi Rádió blogszerzője. Főként novellákat, valamint „könyves-élményes” beszámolókat írok. Az irodalomra oly’ mértékben van szükségem, mint a vízre. Mivel nem szeretnék szomjazni, figyelek arra, hogy a legpörgősebb időszakban is tudjak kortyolni belőle. Az olvasás az a teremtett világom, amelyben megpihenhetek, feltöltődhetek, átérezhetek, tanulhatok… Az írás pedig az eszközöm, hogy kifejezzek. Az irodalom világán túl rajongok a kutyákért (nekünk is van kettő), a természetért, az Őrségért, az őszért, a télért, valamint a tökös-mákos rétesért 🙂 Hatalmas kedvencem a művészvilágból Audrey Hepburn :” A nevetés nagyon sok betegség gyógyszere, és a nevetésre való hajlam talán a legfontosabb emberi tulajdonság.” Eddigi megjelenéseim: Téli örömök könyve: Családi tél (akkor és most) – Irodalmi Rádió – Dolgaink című novelláskötet : A töltött paprika c. novella (3. helyezés) – Irodalmi Rádió – Lakótelepi Hófehér című novelláskötet: Ünnepelek c. novella (2. helyezés) – Irodalmi Rádió – Kiskegyed online felület: Szerda este; Bütyök című novellák AHetedik című online folyóirat: Meg(nem)érkezés című novella A tavaszi szél titkai című antológia: Nyílni kész – Irodalmi Rádió – Cirkusz a moziba című antológia: Várnak haza - Irodami Rádió - Faceboook-oldalamon további „röpke” bejegyzéseket, könyvajánlókat olvashattok.