Miatyánk, ki vagy a mennyekben
és nézed magad teremtette, elkorcsosult világod,
szenteltessék meg a te neved!
S jöjjön hát végre a te akaratod,
mindenekfölötti, s csak ahogy te kívánod!
Mindennapi kenyerünk ne maradjon kovásztalan,
tedd bele lelked!
Roppanjon a héja, s legyen ránctalan,
velünk együtt edd meg!
Nem kérhetem, hogy bocsásd meg vétkeinket,
bűnlajstromunk végeláthatatlan,
nem írható le szavakban.
S mi sem vagyunk képesek megbocsájtani,
csak lárva arccal ássuk el magunkat,
tiporva jelent, feledve múltat.
S bárkit ki utunkba áll
letaszítjuk,
nyomunkban halál.
Szabadíts meg végre a gonosztól!
Könyörgök Uram neked!
S nézz le a szenvedőkre a magasból!
Küldj üzenetet!
Mert tiéd az ország, a hatalom, a dicsőség.
Mindörökké.
Ámen!
Author: Tóth Szilvia
Nem vagyok más, csak egy törékeny angyalszív, harmatgyöngy a hófehér liliomon, szösszenetnyi „Szisszenet”. Egy létérzés, amit talán éreztél már… Egy pillanat, amit megéltél. Egy gondolat, ami már benned is megfogant. Angyali világralátás. Olvass, érezz, s fogadd magadba, ahogy szeretnéd…