Úniós csapd le csacsi

Úniós csapd le csacsi !

Micsoda játékot űznek velünk
A rettegéstől, vagy a nevetéstől reszketünk
Szemfényvesztés, vagy csupán játék
Talán mégsem ez volt a szándék
Szemkilövetés, vagy farsangi fánk
Hogy legyen mivel csámcsognánk
A sajtósok agyában fogy a mantra
Új téma kell, mit írjunk a lapba
Korrupció, korrupció kiáltja a rikkancs
Lejáratott szó már, únja már a firkacs
Pedig a firkancsok száma megnőtt
Egymás szavát tépik, ázsiójuk felnőtt
Sokasodnak, mint a bolhapiac
Vakaróznak tőlük, ha beleharap
Elsikálják, te csak ne aggódjál
Csínytevésükről aztán ne írjál
Tovább folyhat a kártyaparti
Az ügy lezárul, csak addig tarts ki
Ha véletlen te lennél a csacsi
Ne félj nem fogsz hoppon maradni
Beváltják majd maradék pénzedet
Dollár milliókkal, s megváltják mérgedet

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Itt vagyok

Ez a novellám az Irodalmi Rádió A nagy kék alatt és fölött című antológiájában jelent meg.   Eszter fülére húzta a narancssárga kötött sapkáját, amikor

Teljes bejegyzés »

Esőben

  Sárga fények közt lépdelve ernyőjével, Hölgy közeleg zsebében emlékeivel. Csodás ruhája eső áztatta kékség, Lelkében csend honol és tengernyi kétség.   Léptei némán ordítanak

Teljes bejegyzés »

Nyár vége, ősz eleje

  Hömpölygött a szél és sok felhőt gyűrt alá, Az égbolt viharfelhőkké nőtte magát. Dúlt, tombolt, sűvített, harcolt ég és a föld, Mégnem a felleg

Teljes bejegyzés »

Az ajtó

Az ajtó A délutáni eső épp csak elállt, de a város még mindig úgy gőzölgött, mintha lassan hűlő gépezet lenne. A járdán tócsák csillogtak, a

Teljes bejegyzés »

Lassú nyugalom

Rám szállt egy hulló levél, sárga volt, rajta arany szegély. Nem álltam meg, csak lassabban lépek, had ne érjenek utol a süvítő szelek. Nem kell

Teljes bejegyzés »