Úniós csapd le csacsi

Úniós csapd le csacsi !

Micsoda játékot űznek velünk
A rettegéstől, vagy a nevetéstől reszketünk
Szemfényvesztés, vagy csupán játék
Talán mégsem ez volt a szándék
Szemkilövetés, vagy farsangi fánk
Hogy legyen mivel csámcsognánk
A sajtósok agyában fogy a mantra
Új téma kell, mit írjunk a lapba
Korrupció, korrupció kiáltja a rikkancs
Lejáratott szó már, únja már a firkacs
Pedig a firkancsok száma megnőtt
Egymás szavát tépik, ázsiójuk felnőtt
Sokasodnak, mint a bolhapiac
Vakaróznak tőlük, ha beleharap
Elsikálják, te csak ne aggódjál
Csínytevésükről aztán ne írjál
Tovább folyhat a kártyaparti
Az ügy lezárul, csak addig tarts ki
Ha véletlen te lennél a csacsi
Ne félj nem fogsz hoppon maradni
Beváltják majd maradék pénzedet
Dollár milliókkal, s megváltják mérgedet

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mondd, ki…

Szemedből, mondd, ki néz vajon? Gyermek az ingó tutajon, törékeny, szeretet-árva, simogató szóra vágyva?   Vagy ki hegyet hord hangtalan, derűs arcán csak árny suhan

Teljes bejegyzés »

Körforgás

Vihar szárnyán süvít a szél, minden apró zugba betér. Belebújik fűbe-fába, mesebeszédet hord háta. Amivel a szívem tele, az is mind útra kel vele. Messze

Teljes bejegyzés »

Gyökértől gyökérig

Kicsinyke magként hulltál a földre s mint puha zöld ír vett az körbe.   Míg szüntelen kerested új ruhád, nesztelen hasadt a szunnyadás,   felemelt,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan

Az álmatlan éji csendben kint ült a hideg párkányon, csak egy röpke szemrebbenés, s ott termett a párnámon.   Lyukakat fúrt a lelkembe, s az

Teljes bejegyzés »

Táltosok ösvényén.

Táltosok ösvényén. Gomolygó füst, sejtelmes, örvénylő tölcsér, sötét felhőszerű, homályos köd. A föld az éggel összeér, sötétség, a levegő fagyos, lábakat gyökérbe köt. Ám megtöri

Teljes bejegyzés »