A Vera is azon könyvek közé tartozik, amelyet nekem kétszer kellett elolvasni. Gyorsolvasó vagyok. Annyira érdekel maga a sztori, hogy igyekszem minél hamarabb a végére érni. Így a szép leírásokon, a magavas gondolatokon sokszor átsiklok. Holott azok is érdekesek.
A könyv közel 400 ezer leütés, tíz ívnyi terjedelmű, 16 fejezetből áll, melyekben még további tagolások is vannak, amikor a szerző új helyszínre vált mondanivalója közben. Fejezetcímek nincsenek. A cselekmény 1980-ban játszódik, egészen konkrétan szeptember és karácsony között, alig négy hónap alatt Szeged belvárosában. De természetesen vannak utalások korábbi időszakokra is. Ez a Kádár korszaknak nevezett időszak, még a lengyel válság előtti idő.
Milyen regény a Vera? Ifjúsági regény? Lélektani regény? Egy kiskamasz szerelem története?
Érdekes a sztori. Ezért kellett kétszer elolvasni. A regény főszereplője egy tíz, illetve már majdnem tizenegy éves kislány, aki még alsó tagozatra jár, negyedikes és a szeptembertől karácsonyig tartó időszakban válik gyakorlatilag gyerekből felnőtté. Ráébred arra, hogy a felnőttek nem mondanak mindig igazat, holott neki azt tanították, hogy mindig igazat kell mondani. Átéli élete első szerelmét, és különböző csatornákon, elszólásokon keresztül megtudja, hogy szülei őt örökbe fogadták. Ez rettenetesen felzaklatja, visszatérő rémálma, hogy el fogják őt hagyni. E közben iskolába jár, továbbá lovasedzésekre, melyek lakásukon kívül meghatározó helyszínei a történéseknek. De ott van még a nagyszülők háza, ahová szinte véletlenül tér be, a színház, ahol a télapóünnepség alatt az egyik öltözőbe való bepillantáskor megdöbbentő élményt szerez, a városi vonatpályaudvar, ahonnan szerelme elutazik és a kórház, ahol alig ismert nagyapja meghal.
Lenyűgöző a tájábrázolás, mely jelen esetben a városra, illetve a helyszíneket adó belső terekre vonatkozik. Figyelemre méltó a regény indítása, ahol az egyik házaspár lakásának leírása annyira plasztikus, hogy szinte már 3D-ben látja az olvasó maga előtt a helyszínt. Az alaprajzot el lehetne készíteni. Érdemes lenne illusztrációkat készíteni az egyes jelenetekhez a leírások alapján. Továbbá majdnem az összes szereplő megjelenik már ebben a fejezetben.
A szereplőket főleg a keresztnevükön nevezi a szerző, de azért kiderülnek a vezetéknevek is.
Ténylegesen nagyon kíváncsi voltam, hogy a szerző, aki sok kiváló művet írt már, de mégis, férfi létére hogyan tudja ábrázolni az irodalom eszközeivel egy kiskamasz lány érzéseit, miként tudja bemutatni gondolatvilágát? Elolvasva a könyvet, azt gondolom, hogy ez kiválóan sikerült. Ez valószínűleg az író eredeti tanítói végzettségének is köszönhető. Egészen fantasztikus módon írja le Vera gondolatait, érzéseit, ahogy sok esetben szinte megállítja az időt, hogy egy-egy apró mozdulat közben szinte a másodperc tört része alatt végig futó gondolatokat leírja. Ehhez egy új kifejezést is alkot Vera számára, a szorongást szomorú-izgulásnak nevezi. Leírja, ahogy Verának sokszor tátva marad a szája, amikor belefeledkezik a gondolataiba. Különösen a könyv első felében Vera nagyon sokat elemzi saját viselkedését. Ma úgy mondanánk, reflektál saját korábbi cselekedeteire. Ezek rendkívül érdekes gondolatok, melyek miatt lehetne akár lélektani regénynek is nevezni. Azonban szerintem egy átlagos kiskamasz biztosan nem gondolkodik annyira mélyen, ahogy Vera, sőt a legtöbb felnőtt sem. Hogy miként, sokszor milyen csúnyán viselkedett Sári barátnőjeként az osztálytársaival, mennyire lenézte őket, és az nekik milyen rossz lehetett? De végül is nagyon elgondolkodtatóak ezek a leírások, melyekről érdemes lehet a hasonló korú gyerekekkel is elbeszélgetni. Azonban mégsem gondolom ifjúsági regénynek, mivel a háttérben nagyon komoly, mondhatni felnőttes problémák jelennek meg, mint az örökbefogadás, a holokauszt, a nagyszülők kiközösítése a két apa életéből és a házastársi hűtlenség ábrázolása. Fiatal felnőtteknek, akik az adott történelmi korszakkal ismerkednek viszont kiváló olvasmány.
Érdekes, hogy valódi párbeszédek alig vannak a regényben. Inkább csak jelzések, hogy éppen melyik szereplő beszél. Főleg Vera monológjai olvashatók, illetve a narrátor szól hozzánk az olvasókhoz, mintegy váltakozva. Ezek néha egészen hosszú mondatok.
Jól mutatja be a szerző a korszakot is a szereplők cselekedetein keresztül. Ahogy a két „testvér” elintézi, hogy kirúgják a lengyel karmestert, ahogy Vera papája felhívja az edzőt, Géza bácsit és „csereüzletet” ajánl neki a fia elhelyezése és a lánya viselkedése esetében. Az iskolában még megengedett ebben a korban, ugyan enyhébb formában, a testi fenyítés.
A regényben többféle karaktert is felvonultat a szerző, akik különböző emberi viselkedést, gondolkodást modelleznek, mint kiskamaszlány, színésznő, újságíró, háztartásbeli, edző. Szereplői sokféle élethelyzetet modelleznek, mint iskolai gyerekcsínyek, színház, féltékenység, sportverseny.
Lehetséges kérdések, feladatok:
- Melyek Vera fő problémái, amelyeken nagyon sokat gondolkodik?
- Mitől fél Vera?
- Hogyan alakul Vera és Sári kapcsolata?
- Kik a regény fő és mellékszereplői?
- Az év mely szakaszában játszódik a regény cselekménye?
- Milyen korábbi történésekre vannak utalások a regényben?
- Milyen Vera és Sári apjának kapcsolata?
- Miként lehetne jellemezni Verát, Sárit és Józefet?
- Miért kellett Józefnek hirtelen távoznia?
- Miért romlott meg a viszony az öregekkel?
- Miként lehetne folytatni a regényt?
- Mi történhetett azokban a köztes időszakokban, melyek nem szerepelnek a regényben?
- Hogyan oldódhattak meg azok a problémák, melyeket nem bont ki a szerző? Pl. az osztálypersely?
- Milyen alcímet lehetne adni a könyvnek?
- Az egyes jelenetekhez lehetne forgatókönyvet írni. Pl. Vera az igazgatói irodában, Vera és a tanító néni beszélgetése, Józef Veráéknál ebédel stb.
- Miért gondolhatta Vera a következőket:
- oldal közepe: „A dolgok egymásból következnek, mintha dominók dőlnének el hosszú, egyenes sorban, minden lépés magában ártatlan és kikerülhetetlen.”
- oldal alja:„…a Jóisten most elfáradt, vagy nem figyel ide.”
- Lehetne illusztrációkat készíteni a könyvhöz, mint pl. az egyes szereplők, a két lakás, a kórház, az ellopott ruha, különböző jellegzetes jelenetekhez, mint a gödörbeesés, a lovasverseny egyes jelenetei, az udvaron, ahogy egymás mellett ülnek Vera és Józef, stb.
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/
