A pad történetei. Március 15

Két hónap telt el. Tavasz volt már, barátkozó március.
Egyre többen ültek le hozzám beszélgetni. Akadtak olyan napok, amikor álltak rajtam, amikor átugráltak felettem és volt, amikor ágy voltam. Békét adó, szótlan hallgató.
Azután eljött egy szokatlan hajnal és megállt előttem egy nagy autó. Óriási hengert vettek le róla hosszú, zöld drótkígyóval a derekán, majd néhány fadarabot és pár doboz festéket is hoztak kővé dermedt, hófehér lábaim elé.
– Most mi lesz? – kérdeztem magamban. Amíg ezen tanakodtam, előkerült még két ecset, egy vödör, majd az emberek kinyitották a dobozokat. Mennyei gyanta és festékillat lengett körbe és amikor elkezdték vakargatni a hátam, régi emlékek keltek életre bennem.

Elém toppant a szinte már elfeledett ifjúságom, mikor sudár, reményteljes fa gyanánt sok-sok társammal együtt az erdő sűrűjéből nyújtózkodtam a gyógyító fény felé. Vártam, hogy a társak, a tölgyek, fenyők, hársak majd megvédenek az életünk olykor kegyetlen veszélyeitől.
Napfényben kivirultunk, szélviharban összebújtunk és az idősebb fák atyáskodva cirógattak minket ágkezeikkel.

Az emlék most visszatért rostjaim közé, ahogyan vakargattak, olajjal kenegettek. Szinte éreztem a régi levélkezek simítását és végül még egy nagy vödör piros festékkel is feltöltötték öreg ráncaim. Életem legjobb arcpakolását kaptam!

Pár perc múlva kis cölöpöket vertek körém a dús fűbe és mint egy sálat, ráerősítették a zöld drótkígyót, nehogy ragacsos hátamra ráüljenek az emberek.

Lassan, amíg száradtam, elgondolkodtam.
Piros támlámmal, hófehér lábammal, zöld sálammal én voltam a legnagyobb, legszebb nemzeti színű kokárda egész Budapesten!

Bujdosó Miklós Gábor
Author: Bujdosó Miklós Gábor

Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole 

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Még mindig én…

– Te tényleg én vagy? A kislány hitetlenkedve nézett rám. Én elmosolyodtam. – Igen. Én vagyok te. Csak… egy kicsit későbbről. – Akkor hány éves

Teljes bejegyzés »

Vár az újabb tanév

Edit Szabó : Vár az újabb tanév Kérdezem egy barátom kislányát : Timikém, várod már az iskolát ? Szája széles mosolyra húzódik, – nagyon várom

Teljes bejegyzés »

Szabadon szállva

Hullámzó kék szőnyeg, Ég s felhő szőtte, Rajta fekete foltok, Csilingelő, csipogó hangok. Mi ez? Kérdem, S elképzelt térképem Olasz csizmát lát meg Az atlaszos,

Teljes bejegyzés »

A megbocsátás hajlékony padján

   A megbocsátás hajlékony padján     Ott ülni csak némán és csendesen, hallgatni mások megbocsáthatatlan, alávaló bűneit. Hidd el, talán úgy érdemes! Gyakran ellened

Teljes bejegyzés »

A szöcskék is látták

    A szöcskék is látták   A ráérősen jóleső szeptemberi kiránduláson nem messze a Dunától, hajborzoló langyos szellő igazítja a Vértes közeli utak mentén a

Teljes bejegyzés »