Épül már, hogy elérje az ég legalját,
A hiúság alkotta, önző vágy szülte reménysugár,
Hogy teherként díszítse fel a Föld hátát:
A Göncöl rúdjába kapaszkodó Fellegvár.
Illúzió ihlette felhőket simító, pompás tornyait,
Tükörképe messzibe tündöklő önbizalom,
Önzőség tartja fenn gyengén ásott alapjait:
Őt alkotta meg a fogyasztói társadalom.
De csak egyetlen vihar kell,
S oda a dísz, a mázos külcsíny!
Ekkor már nincsen mire várj,
Villámcsapástól lehull a lepel,
Várból lett mi volt: a felszín.
S te, Ember, talpadra kell állj!
Author: Csorba Viktória
Csorba Viktória az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenegynéhány éves lehettem, amikor először papírra vetettem kezdetleges írásaimat. Mint hogy Fekete István regényein nevelkedtem, kiskamasz fejjel főként állatokról szóló versek szaladtak ki a tollamból. Kicsivel később iskolai feladványok kapcsán készült néhány kezdetleges novella… szigorúan gyerek fantáziára alapozva. A lázadó tizenéves korszak főként baráti körök zenekaraihoz fűződött. Szerettem ad-hoc összedobott zenére dalszövegeket írni. Bár a zene múló hóbort volt többünk életében, az írás szeretete számomra megmaradt. Huszonéves koromtól egyre gyakrabban ragadok tollat, hogy rímekben fejezzem ki a gondolataimat. Alkotásaimban központban áll az emberi lélek, különböző élet- és sorshelyzetek, valamint mozgatórugóink: az ember öröme és bánata. Verseimet, ritkábban novelláimat íróasztal fiókom rejtegette sokáig, egyre bővülő tartalmával, mígnem 2019-ben vettem a bátorságot, hogy a pódiumra lépjek. Sikeresen szerepeltem irodalmi pályázatokon, és még ebben az évben jelentek meg verseim különböző antológiákban. Nagy örömömre szolgál hogy szélesebb olvasói körrel és poéta társakkal találkozhatok kortárs portálokon.
