A szív tavaszt vár,
de vörös-arany falevelet
sodor a szél már.
A szív tavaszt vár,
de az ablakon a tél kopogtat,
s csak fáj, csak fáj, csak fáj.
Most élhetnél!
Ha nem félnél,
mindentől messzire
szökhetnél!
Ha nem félnél,
az élettel táncra kelhetnél!
A szív tavaszt vár,
de az ablakon a tél kopogtat,
s hol van már a nyár!?
Author: Veress Zita
A versírás számomra egy természetes önkifejezési eszköz. Így megmutathatom ki vagyok. Érzések, vágyak, félelmek, örömök az életemben mindig az íráson keresztül tisztulnak le, válnak világossá. Minden amit megélek, verssé válik bennem. Ez vagyok én, Veress Zita. Ha a verseim benned is előidéznek érzéseket, már nem írok hiába.
Egy válasz
Szép vers! Igen, az élettel táncra kelni néha félünk, de a tavasz majd ebben is segít! Hiszem, hogy szívünk nem hiába várja!