Még zölden, de már villogott a gyalogosátkelőnél lévő közlekedési lámpa, amikor utána kiáltott:
– Högyem, ne haragudjon…!
A szőke, egyenes hajú fiatal nő értetlenül, de kíváncsian megfordult, végigmérte a fekete szövetkabátos ismeretlen alakot, mit akarhat „ez” tőle. De a férfi csak úgy hetykén, félvállról vetette oda neki a bajsza alól:
– Nem maga! – és kapta el a másikat, azt a vörös, középkorút a Kálvin térnél, a zebra közepén.
A szőke vérigsértetten tipegett tovább tizenkétcentis tűsarkújában.
A szakállas a vörös hajúhoz lépett, és neki címezte a következő mondandóját:
– Ez nem a magáé? Én úgy láttam, Öntől esett ki. – és már nyújtotta is át neki azt a kék papírdarabot, amelyet előzőleg a „négyeshatos” villamos orra előtt szedett fel a megállóban.
Az idősödő asszony is kissé értetlenül állt a szituáció előtt. De tőle? Honnan eshetett ki? Hát az lehetetlen… és alaposan leellenőrizte táskája és zsebe állapotát. Neki minden cipzárja be volt húzva…
Erre a férfin is kissé a bizonytalanság vett erőt, és meg is jegyezte, hogy hát, akkor nem tudja kié lehetett.
A másodperc törtrészéig (amely mégis olyan hosszúnak tűnt…) álltak a zebra közepén, a zöld villogott, a férfi az ezres egyik végét, a vörös hajú nő az ezres másik végét fogta. De látszott rajta, hogy tétovázott, hogy elfogadja-e az oly’ értékes papírbankót…
Végül nem sok gondolkodnivaló ideje maradt a történteken, mert a lámpa lassan a zöld villogásból pirosra váltott, az emberek kapkodták a lábukat, az autók elindultak. És minden ment tovább a régi kerékvágásban.
De mit gondoltok, mi lett a történet vége?
Elárulom, igen, a nő kissé vonakodva, de elfogadta a pénzt.
Ti elfogadtátok volna? Szerintetek helyesen tette? Tudom, nincs jó vagy rossz válasz, és ez most itt nem egy vizsgakérdés, de érdemes elgondolkodni rajta. A férfi akár zsebre is vághatta volna… senkinek nem tűnt volna fel a villamosról letóduló tömegben.
De vajon mennyire vagyunk a mai világban becsületesek? És a világ becsületes-e velünk szemben? Erkölcsi kérdés. A becsületünk elsősorban lelkiismeretességünk függvénye.
És ki lett gazdagabb? Aki adott, vagy aki kapott? Furcsa dolog ez.
Az őszi nap sütött, a férfi ment balra, a nő jobbra, a villamos egyenesen.
(Megjelent az ELTE-TTK kari lapjának, a Tétékés Nyúznak a „Négyeshatos” rovatában, 2012. november 21-én.)
Author: Budavári-Bókkon Andrea
Budavári-Bókkon Andrea vagyok, de sokan csak “Bókkon Andi”-ként ismernek. 🙂 Az Irodalmi Rádió által kiadott antológiák közül a Rókaerdő c. kötetbe került be először az írásom, majd a karácsonyi pályázat próza kategóriáját sikerült megnyernem 2022-ben egy régi történettel. A novellám a Meleg szívek c. antológiában olvasható. Ezen kívül még a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által kiadott 2022-es Életmesék, illetve az Illír Kolostor szerkesztésében megjelent Megérzés című antológiában olvashatóak az írásaim, melyek egytől egyig rólam, a saját megélt érzéseimről szólnak. 2023-ban pedig az Irodalmi Rádió Bálint-napi versenyén próza kategóriában különdíjat kaptam. Erre a versenyre küldött írásom a Szerelmemnek Bálint-napra 2023. c. antológiában olvasható. 2023-ban megjelent írásom még az Illír Kolostor által szerkesztett Véletlen c. antológiában, az Irodalmi Rádió 94. Ünnepi Könyvhétre megjelentetett Múzsa, magam ma neked megadom c. könyvében, bekerült egy írásom a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által, 2023. június végén kiadandott Kárpát-medencei Életmesék 2023. c. antológiába, továbbá az Irodalmi Rádió által kiadott „Cirkusz a moziban – Novellák 2023” antológiába, továbbá II. helyezést értem el az Országos Mécs László Irodalmi Társaság által kiírt Erdélyi Csillagok pályázaton. Nekem az írás egy terápia is egyben. Picit rólam: Eredetileg sümegi vagyok, de 16 éve Budapesten élek. 8 évesen, karácsonykor kezdtem el naplót írni. Húgomat rábeszéltem, hogy...