Ma éjjel felgyújtom a lángot!
Ma éjjel újra élek!
Kifordítom sarkából a világot!
Ifjú leszek, szabad lélek!
Letépek magamról minden láncot!
Nem hajtom igába fejem!
Megküzdök, ha kell, halok!
Hagyom, szívem izzó parázzsá legyen!
A fáklyával előre futok!
Bármi volt eddig,
ma élni akarok!
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
Miskolci őszi elégia A szürke bércek ködbe vesznek távol,párát lehel a fáradt Szinva-part.Az ablakomból nézem ezt a tájat,mely annyi fázós, néma titkot tart.Én tizenkilenc évesen
Nap mint nap érzi, hogy valami változik, nem tudja pontosan, hogy mi, de az érzései, a gondolatai, a lelkivilága mind húzzák lefelé a mélybe. A
Vannak emberek, akik hangosan hirdetik magukat, és vannak, akik csendben, lépésről lépésre építik a maguk kis világát. Én talán az utóbbiak közé tartozom. Nem
Múltam, és jövőm én vagyok? Az idő, mit gyorsan felfalok, Felemészti a pillanatot. Nem az vagyok, mit itt hagyok. Author: Keilhauer Péter Sziasztok! Keilhauer
Rózsa Iván: Apukák és anyukák Szerte a világban, mondhatni szinte mindenhol, az apukák és anyukák túlnyomó része rendes: dolgozik a munkahelyén és otthon, gyermekeket nevel
Rózsa Iván: A kis-nagy herceg Valahol, valamikor, kies vidéken, egyszer én is voltam kisfiú… Jól éreztem magam, mint aranyszőke sörényű kis herceg. Most másképp érzem
