Rózsa Iván: Régi-új „békeharc”
„Békeharc”
Ugye, ismerős a kommunizmus időszakából: „Egy a jelszó; tartós béke!” A „békeharc” fedezésére netán újra lesznek békekölcsön kötvények is?
Normális?
Minden normális ember békét akar, de nem mindegy, milyet. És bárcsak egy mellékhelyiségben eregethetne csupán populista békegalambokat valaki, aki még talán ide is golyóálló mellényben jár!
Félelmet kelt
Az emberek félelmeire alapoz az, aki lassan már mindentől fél…
Nagyságrend
Egy bolond sajnos nem csak százat, hanem jóval többet csinál…
Falkaszellem
A szeretet fogalmát ismerik, de nem érzik, ám összetartanak a közös cél érdekében. Ez a cél nem valami magasztos, hanem nagyon is prózai: a zsákmányszerzés, vagyis a harácsolás, a lopás.
Nyájszellem
Amerre terelik, arra megy a nyáj. Sohasem termel ki magából vezért, ez kívülről érkezik, és a nyáj türelmesen, engedelmesen követi. A vágóhídra is…
Mártírok
Az igazi mártírok sohasem féltek: fontosabb volt nekik az igazság kimondása, mint saját testi épségük. Aztán az őket vérpadra vagy máglyára küldők, illetve ezek utódai utólag igazat adtak nekik. Jobb esetben. Rosszabb esetben azt hangoztatták: ők mindig is hasonlóképp gondolkodtak, csak hát az érdek az érdek…
Történelem
Általában álszenteket avatnak szentté, igazi szentéletűeket nem. Tisztelet a kivételeknek!
Háborús béke
„Vezetőink” úgy harcolnak a békéért, hogy közben a háborúra készülnek… Ám szerintük megint a Nyugat vezetői „égnek háborús lázban”. Ismerős ez az imperialistázó szöveg történelmünk egy gyászos időszakából?
Az igazi háború
Igazi, véres háború dúl a szomszédunkban. Nálunk még viszonylagos béke honol. Magyarországon a háború a „vezéreink” fejében zajlik: különböző démonjaik küzdenek egymással… Ott, belül: és ezt a harcot vetítik ki a külvilágra.
Ördögi rendszer
Mondhatná valaki, bár úgysem teszi meg: az állam és az ördög én vagyok!
Március 15.
34 évvel a „rendszerváltás” után újra skandálhatnánk a pesti utcákon, ahogy egykoron, 1989 előtt: „demokráciát, demokráciát!”
Március 16.
Egyszer minden ünnep elmúlik, kezdődnek utána a szürke hétköznapok. De! „Lesz még egyszer ünnep a világon.” Kérdés, hogy mi megéljük-e ezt?! És hogy mi a világnak ehhez a boldogabbik feléhez fogunk-e tartozni?!
Budakalász, 2023. március 10-15.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
