Ami volt, elmúlt,
Mégis visszatér.
Az emlékek sora
Idönként körbe-körbe ér.
A szálak megmaradtak,
Hiába az igyekezet.
Mit el nem vágtunk,
Fel-fellángol idebent.
Nem kértünk a szóból,
Maradtunk hitetlen,
S mint egykor, a szív
Most is rendíthetetlen.
Nem, nem varrtuk el,
Bogácsként csimpaszkodik,
Ha feledni akarod,
Még inkább felkapaszkodik.
Csak egy érzés.
Egy a sok közül.
Mégis időtállón,
Kitartón vesz körül.
Csak egy “Bocsánat”,
Ennyi kellett volna,
Mielőtt a félelem a szót
Rongyba tiporta.
Csak ennyi.
Milyen rég volt már!
S hiába jő tavasz,
Meg egy újabb nyár.
Hiába az a táncoló,
Dundi kis felhő!
Ami elvarratlan,
Ott sohasincs idő.
Author: Csorba Viktória
Csorba Viktória az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenegynéhány éves lehettem, amikor először papírra vetettem kezdetleges írásaimat. Mint hogy Fekete István regényein nevelkedtem, kiskamasz fejjel főként állatokról szóló versek szaladtak ki a tollamból. Kicsivel később iskolai feladványok kapcsán készült néhány kezdetleges novella… szigorúan gyerek fantáziára alapozva. A lázadó tizenéves korszak főként baráti körök zenekaraihoz fűződött. Szerettem ad-hoc összedobott zenére dalszövegeket írni. Bár a zene múló hóbort volt többünk életében, az írás szeretete számomra megmaradt. Huszonéves koromtól egyre gyakrabban ragadok tollat, hogy rímekben fejezzem ki a gondolataimat. Alkotásaimban központban áll az emberi lélek, különböző élet- és sorshelyzetek, valamint mozgatórugóink: az ember öröme és bánata. Verseimet, ritkábban novelláimat íróasztal fiókom rejtegette sokáig, egyre bővülő tartalmával, mígnem 2019-ben vettem a bátorságot, hogy a pódiumra lépjek. Sikeresen szerepeltem irodalmi pályázatokon, és még ebben az évben jelentek meg verseim különböző antológiákban. Nagy örömömre szolgál hogy szélesebb olvasói körrel és poéta társakkal találkozhatok kortárs portálokon.