Fád csúcsára ülő
szürke veréb vagyok.
Dalommal ébresztem a napod.
Ágról-ágra szállva
mosolyt csalok arcodra.
Van, hogy tova röppenek,
észre sem veszed, ha visszatérek.
Újra meg újra visszatérek,
és csak neked énekelek.
De markodban megfulladok.
Ujjaid közt elsorvadok.
Hiába vágyod, nem dalolok.
Mire rájössz, halott vagyok.
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
Névtelen kísértet Nem vagyok más, mint egy névtelen kísértet a saját életem romjai felett. Author: Tóth Brigitta Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki
Te voltál a költő, ki versét szavalta erővel, hévvel. Mind ámult, aki hallotta. Egód már rég levetkőzted, álltál csak pőrén. Elmerengtél: az emberiség mért él
Szipirtyó-Szipirtyó banya az életfát lakja. Bibircsókos az orra, az ábrázata ronda. Két kígyó a fa őre, nem lehet feljutni tőle. Jancsi mégis feljut rajta, a
A szent rettegés Nem azért félek, mert elhagytak, hanem azért, mert valami nálamnál sokkal nagyobb jelenlétét érzem. Author: Tóth Brigitta Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy
Szabad szárnyak Kalitka – rácson koppan bennem sok elnémított, régi dal, bezárva él a szívem csendben, s a lelkem egyre szárnyra kap… Mint
Anyák napjára Hajnal pirkadatkor már ébred lelkem, mielőtt a nap fényt hint az égre csendben. Mint folyót őrzi partja, mint erdőt a hegy
