Fád csúcsára ülő
szürke veréb vagyok.
Dalommal ébresztem a napod.
Ágról-ágra szállva
mosolyt csalok arcodra.
Van, hogy tova röppenek,
észre sem veszed, ha visszatérek.
Újra meg újra visszatérek,
és csak neked énekelek.
De markodban megfulladok.
Ujjaid közt elsorvadok.
Hiába vágyod, nem dalolok.
Mire rájössz, halott vagyok.
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
Rózsa Iván: Isteni tévedés Valaki bennfentes szóljon már a Jóistennek: valamivel összetéveszt bennünket! Ez a Föld, s nem a grillcsirkék bolygója! Budakalász, 2026. augusztus 6.
Rózsa Iván: Hergelő verseny Te is hergelsz ellenem, én is hergelek ellened! A hergelő versenyben nem maradhatok le tőled! E vészhelyzetben tán össze kéne fogni,
Rózsa Iván: „Emigráns” „celeb” Hazug ember-állatnak nincs hazája; Nincsenek gyökerei, csak bankszámlája… De rád talál egyszer az igazságszolgáltatás; S akkor már nincs menekvés, hová szaladás!
Édes a vágyam, az álmom, ott ül a kedves az ágyon, vágyodik ott ölelésre, én is a hű szerelemre. Vágyteli véle az élet, nélküle bánatom
Szabó Edit : Jelen, múlt, jövő – Óda Kint ülök a teraszomon, a szépen faragott lócámon. Szellő rezzen, belekap hajamba, lágyan ring a nappali csendben.
Edit Szabó : Amikor a harang szól Délben mindig szól a harang, ezernégyszázötvenhatban hatalmas nagy harcot indít, török szultán vallást ritkít ! Összegyűjti nagy seregét,
