A darázs és a fény

Van egy ház, volt és még lesz is, ahol laktam. Egyszer egy szép napon merész mozdulattal kitártam az ablakot és beengedtem az összes tavaszi illatot. Az ablakszárnyak vidáman csapkodtak a szélben, míg én visszafekve, a gravitációval dacolva, szinte lebegtem az ágyon.
Épp olvastam. Mindig szerettem az irodalmat, és akkoriban a „Légy jó mindhalálig” című könyvből táplálkoztam. A ” Légy résen ” a cserkészek kedvence volt.
Mindkettő fontossá vált aznap. Rés a számon, mindhalálig. A jó is én voltam. Légzésemre sokáig figyelnem kellett. Még kiskoromban eltört az orrom egy része, az előszobánkban gyanútlanul üldögélő acélpántos vasládán.
Ott fociztunk édesapámmal, amikor megcsúsztam és arccal a láda peremére estem. Maradandó orrsövényferdülést szereztem, így komoly oxigénhiányt tudok elérni az orromon keresztül.

Eljött az az emlékezetes nap. Ahogy említettem, szellőztettem. Ehhez ablakot nyitottam, folytattam az olvasást, majd mély álomba merültem. Váratlanul komoly veszély leselkedett rám. Alvás közben a szám nyitva maradt (én hagytam nyitva), ami igen nagy gondot okozott, mert megérkezett a szobámba egy óriási lódarázs!
Csúf, nagy és zümmögő volt, ahogy épp a számra szállt.
Erre ébredtem fel. És a légszomjra, mert az orromon nem kaptam levegőt, a számon pedig, – ha vettem volna, – beszippantom a nem kívánt falatot, ami ha torkon szúr, nekem végem van.

Iszonyú pillanatokat éltem át! Moccanatlanul fekve, nagyon lassan felszívtam egy kis levegőt és a számon hirtelen kilőttem egy oxigén adagot, amivel hatásosan eltávolítottam a szőrös dögöt.
Na, de ez mind semmi!
A szörnyeteg dühösen felzizzent és nagy sebességgel körözni kezdett négyszög alakú szobámban. Alig tett meg egy kört, én már a paplan alatt ellenőriztem, hogy minden apró rést jól zártam-e le.
Jól!
De mikor bújhatok elő? Kezdtem éhes lenni és persze az is érdekelt, hogy elment-e hívatlan látogatóm. Az oroszlán bátorságát lepipálva kis rést formáltam két párnából és kipillantottam biztos fedezékem alól. S lőn világosság!
Láttam, hogy a dög a kezeit dörzsölgeti az egyik ablaküvegen napozva. Természetesen az üveg belső oldalán. Gondoltam, kicsapom az ablakot és kilövöm a fickót az űrbe. Óvatosan közeledtem felé, mire idegesen moccant egyet. Sőt, mintha felmordult volna.
– Nem vagy könnyű eset! – morogtam félig nyitott szájjal, majd csodás ötletem támadt. Mire jó, ha az ember szeret fényképezni?
Az embernek van egy vakuja. És ha kis esze is, összeköti a vakuval és felvillan a felismerés. Elővettem hát a jó öreg szerkezetet! Az akkumulátort bekapcsoltam. Hallottam, ahogy pár másodperc alatt sípolva feltöltötte a vacut. A fényerőt a maximumra állítva pár másodperc alatt szemen lőttem, vagy harmincszor. Annyi fénnyel árasztottam el, hogy még az unokája is, – ha lesz egyáltalán – fehér bottal fog repülni. A győzelem mámorában felragadtam öcsém vastag gumilepedőjét a rácsos gyermekágyból és lázas sietséggel torkon ragadtam őkelmét, majd hatalmas erővel az erkélyről a mélybe hajítottam. Halálsikolyát nem hallhattam, mert egy tizedmásodperc alatt bezártam az erkélyajtót, a két ablakot, ráhúztam a függönyt, magamra pedig újra a paplant.

Amikor fogaim már nem vacogtak, kibújtam csigaházamból és olvastam tovább a „Hős fiúk” igaz történetét. Azóta semmi gondom repülő járművekkel.
Minden ablakomon két szúnyogháló feszül.

Author: Bujdosó Miklós Gábor

Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole