Mindig kényeztet, még mindig szerez örömet, sőt rendre megajándékoz. Hol egy szép formájú színes kaviccsal, dióval, egy jó beszélgetéssel a régi évekről.
Jó látni a korábbi ismerősöket, váltani velük néhány szót. Egészen különleges élmény az, amikor valaki olyan száll fel a buszra, vagy jön be a biai üzletbe, mi úgy mondtuk gyerekkorunkban, hogy boltba, akit harminc, negyven év óta nem láttam. Mindig eltöprengek az idő múlásán, ami biztos rajtam is látszik.
Ősszel az utcákon járva, lehullott diók kínálják magukat. Néha összeszedek egy süteményre valót is. Mindig azt gondolom, itt nagy a gazdagság, nem kell a dió. Vagy élettelen ház előtt terem, ahol nem szedi össze már senki.
Milyen bölcsek voltak őseink! Gyümölcsfákat ültettek a ház elé! Az én édesapám születésemkor több meggyfát telepített a tiszteletemre, egy olyan telket szegélyezve, ami régen a nagyszüleimé volt. Ha jól emlékszem tizenegyet. Kettő, három még mindig megvan belőle és terem is!
Életem legszebb szakasza ideköt. Itt mindig boldog voltam. Sosem bántottak. Nagyszüleim büszkék voltak rám, az ismerősök szerettek. Házas életünk első két évét itt éltük, ekkor született gyermekem, Balázs is.
Évente többször megfordulok a faluban. Mindig feltöltődöm. Nézelődöm, fényképezek. Itt mozi volt régen… A Zöldár című filmet itt láttam egy vasárnap délután.
Szomorúan veszem tudomásul, egy -egy gyászjelentés kapcsán, hogy a környéken lakó ismerősök száma megint eggyel kevesebb lett. A hosszú-hosszú hunyadi János utcában már csak öt-hat ismerős lakik a legalább százból.
Az idén nagy vágyam teljesült! Helyre hozták a Metternich herceg uradalmi kastélyrészt. Iskola lett belőle. Kerengővel ellátott, virágos gyönyörűség.
A falu ősszel azért szép, mert mindent lehet benne látni kopaszsága végett. A gondosan betakarított és rendbe hozott portákat.
Tavasszal meg azért, mert lombos, virágos és színes.
Ma már város, Torbággyal együtt, azaz Biatorbágy, de a valóságban még messze van attól. Nem is baj.
2017. december
Author: V. Nagy Ágnes
V. Nagy Ágnes az Irodalmi Rádió szerzője. Négy-öt éve foglalkozom novellák írásával. Jó történet mesélőnek mondanak. Az életből vett aktuális információkkal szolgálok. Érdekes karaktereket jelenítek meg. Olyan szituációkat, amelyeket az emberek észre sem vesznek, de a végén mégis rácsodálkoznak. Többnyire egyperces formákban. Abban reménykedve, hogy e rohanó világban ennyi idejük még jut az írásaim elolvasására. Novelláim változatos témájúak, lekötnek, szórakoztatnak. Napi útravalónak is nagyon jók. Munkáim több antológia és irodalmi folyóirat is közölte már. Nyomtatásra készen áll az első kötetem.