- Mama, miért van az, hogy a Földről nem folyik le az a sok víz, az óceánok és a tengerek? – szegezte nekem tízéves kisfiam a kérdést egyik szép tavaszi délután az iskolából hazafelé jövet.
Teljesen megdöbbentem a kérdéstől. Már gyönyörű tavasz volt, csicseregtek a madarak, virágba borultak a fák, az én kisfiam meg ahelyett, hogy ezt csodálná, ilyen kérdéseken morfondírozik. Először nem is tudtam mitévő legyek. Otthon volt egy földgömbünk, melyet előszeretettel tanulmányoztunk mondhatni már évek óta. Először csak Európát. A labdarúgó EB csapatainak országait néztük meg a térképen, tanultuk meg a fővárosokat, majd a VB idején a földgömbbel folytattuk ugyanezt. A TV-ben rendszeresen néztünk filmeket a világ minden tájáról.
Mikor hazaértünk, rögtön elővettem a földgömböt. Először megkerestük rajta Magyarországot. Majd az USA-val folytattuk, miközben utaltam az épp abban az időben vetített Dallas című sorozatra. Erre azért volt szükség, mivel a filmen láttuk, hogy a szereplők teljes mértékben ugyanúgy mozognak a Föld felszínén, mint mi itt Magyarországon. Majd Ausztráliát kerestük meg a földgömbön, mivel abban az időben épp ment egy ausztrál sorozat is a TV-ben. Erre is azért volt szükség, hogy megbeszéljük, ott is ugyanúgy mozognak az emberek a bolygó felszínén, mint mi itthon.
Majd kitaláltam fiamnak egy kis játékot. Vettem egy kicsi labdát és leejtettem a szobában a padlóra. Kértem fiamat, hogy figyelje meg, hogyan mozog a labda! Persze semmi meglepő nem történt. A labda leesett a szoba padlójára. Majd ismét elővettük a földgömböt és elmutogattuk azon is, hogy mi is történt a labdával. Magyarország fölé helyeztük. Leejtettük, ami ráesett a hazánkat jelképező foltra.
A következő feladat az volt, hogy akkor az előbbi gondolatmenetet követve nézzük meg ugyanezt a jelenséget az USA-ban.
- Mi történik, ha egy ottani szobában leejtenek egy labdát? – tettem fel a kérdést.
- Hát ugyanúgy leesik a földre, mint itthon. – válaszolta fiam.
- Akkor most mutasd meg ezt a földgömbön is! – kértem tőle.
És itt ért a meglepetés. Fiam vette földgömböt és a labdát majd úgy forgatta, hogy az USA a labda mellé kerüljön. Ezt követően elejtette a labdát, ami ekkor is a szoba padlójára esett, nem pedig a földgömbön lévő, az USA területét jelképező foltra.
- A labda az USA–ban nem az ottani földfelszínre esik? Amit mutattál, az azt jelentené, hogy ott a labda kiesik a világűrbe. – mondtam.
- Nézzük meg, Ausztráliában mi történne? – kértem.
Fiam ebben az esetben is úgy mutatta be a jelenséget, mintha a labda elhagyná a Földet, mintegy kiesett az űrbe.
Ekkor jöttem rá, hogy a fiam ugyan tudja, hogy a Föld gömbölyű, de a függőleges irány még nem világos számára. Mintegy abszolút irány számára, ami a mi földrajzi helyzetünkhöz kötődik, nem pedig a Földhöz. Ezért megmutattam neki, hogy miként is képzelje el a labda esését az USA és Ausztrália területén és azt miként jeleníthetjük meg a földgömbön. Igaz, hogy a földgömb hagyományos pozíciója szerint ezek oldalt, illetve lent helyezkednek el, de a labda ott is az ottani felszínre esik le. Ami ugyan a mi szemszögünkből más iránynak látszik, de láttuk a filmekből, hogy ott is a föld felszíne a meghatározó irány. A föld felszíne a vízszintes és a rá merőleges a függőleges irány, amit a labda esésekor követ. Hasonló a helyzet a vizekkel is, tehát azok nem folynak le. Ez a gravitáció törvénye miatt van így. A Föld gravitációs vonzóereje húzza a labdát a felszínre, és a vizeket szintúgy. A gravitációs vonzás alakította ki a Föld – majdnem – gömbölyű formáját.
Fiam teljesen belelkesült a leírt rögtönzött játéktól, majd visszavonult a szobájába. Láttam rajta, hogy erősen elmélkedik.
Úgy két hét múlva rákérdeztem, hogy mit is gondol a tengerekről. Azok lefolynak a Földről? Azonnal rám szólt, hogy gondolhatok ilyen butaságot. A gravitáció tartja a tengereket a Földön.
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/
