A teher

Azt mondják a barátaim, hogy tovább kell lépnem. Pedig alig egy hónapja, hogy elmentél. Szóltak a munkahelyemen is, hogy ideje visszamennem dolgozni, mire azt válaszoltam, hogy nemsokára bemegyek, de még a kórházakat járom. Az orvosoknak még nem sikerült felállítani a diagnózist, miért fáj a nyakam és a vállam. A hátam is sajog, érzem, ahogy a gerincem ívben előre meghajlik. Találgatnak honnan ered ez a fájdalom, ami nem múlik el egyetlen tablettával sem. A vizsgálatok szerint nincs semmilyen fizikai elváltozásom.
    – Biztosan a stressz az oka, ami normális azok után, amin keresztül ment. – mondja a reumatológus, miközben a kezembe nyom egy csomó papírt.
Nehezen telnek a napok, az órák, a percek. A munkahelyemen, egyre fáradtabb vagyok, elmerülök a papírok tengerében. Igaza lehet a dokinak, ez valami érzelmi dolog, mert amióta elmentél, már nem vagyok ugyanaz. A fotódat nézegetem az íróasztalomon. Öt éve is már annak, amikor az erdőben sétáltunk. Megígértük, hogy mindig szeretni fogjuk egymást és örökké együtt leszünk. És én megszegtem ezt az ígéretet. Aznap, mikor ezt megtudtad, a kocsiba ültél és elrohantál otthonról. Vártalak, hogy hazatérj és átbeszéljük a dolgainkat de…
A fejemben még mindig visszhangzik a rendőr hangja:
    – A felesége autóbalesetet szenvedett és az életét vesztette.
Mindennap kimerülök, a munkából fáradtan indulok hazafelé. A metró, mint mindig most is tele van. Mint egy véget nem érő körforgás. Ugyanazok az emberek. A menedzser kinézetű öltönyös férfi, a lány a lila táskájával, a tüske frizurás tinédzser. És ott van az a kisfiú, aki sohasem veszi le a tekintetét rólam. Csak bámul rám azzal a nagy barna szemeivel. Igyekszem elkerülni a kontaktust, de bárhová nézek, akkor is érzem magamon fürkésző szemeit. Nem baj, néhány megálló és leszállok. A kisfiú felkel a helyéről és mire felemelem a fejem, már előttem áll.
    – Uram, nem szeretne leülni? – kérdezi.
    – Nem, köszönöm szépen! – felelem, és érzem, ahogy a szeme még mélyebben fúródik az enyémbe.
    – Pedig nagyon nehéz lehet a bácsinak mindennap a nyakában cipelni azt a nénit.
Progner László
Author: Progner László

Progner László az Irodalmi Rádió szerzője Egy borsodi kohászvárosban kezdett el ketyegni a számlálóm 1963-ban. Itt nőttem fel, itt ismerkedtem meg a világgal, itt tanultam és ide kötnek baráti és családi kapcsolataim is. Számtalan helyen megfordultam már, külföldön és belföldön egyaránt. Tapasztalatot, tudást, élményeket gyűjtöttem éveim számának gyarapodása közben. Sok mindenbe belekóstolva bontogattam szárnyaim az élet számos területén. A rendszerváltás óta kizárólag saját magam munkaadója voltam. Ezt hol vállalkozóként, hol cégeim vezetőjeként valósítottam meg. Gyermekeim már felnőttek, kirepültek a családi fészekből, és ezzel együtt a felelősség lelki terhe sem nyomja már a vállam, így rengeteg szellemi energiám szárnyalhat szabadon. Jelenleg túravezető vagyok egy egészségügyi és sportturisztikai vállalkozásban, amit a feleségemmel együtt építettünk fel. Ahogy múltak az évek, úgy fedeztem fel magamban új dolgokat, új késztetéseket. Hatvan éves koromra kapott el a gépszíj. Talán az évek során az elmém padlásán lerakódott emlékek, érzések és információhalmaz leporolása inspirált arra, hogy amit ott találok, azt szavakká formáljam, és megosszam másokkal. Addig szeretném folytatni az írást, ameddig lesz aki elolvassa, akit el tudok kalauzolni gondolatvilágomba.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ketten haltunk meg akkor…

Sosem féltem így apámtól. Nem tőle, mint embertől, hanem attól, akivé vált a betegsége alatt. Az apámat felemésztette a betegség és valami más maradt utána.

Teljes bejegyzés »

Kinek adhatom át?

Öregszem, és már nem halogathatom azt, amit meg kell tennem, amire egyébként már régóta készülök. Nem akarok feldolgozatlan családi titkot hátra hagyni, pedig nem az

Teljes bejegyzés »

Az esőcsepp dala

  Az esőcsepp dal Eső hull, ázik bús határ, a lét ma szürke, szót se szól, a csepp az ablakon megáll, s majd elindul, mint

Teljes bejegyzés »

Mihály Arkangyal

Mihály arkangyal   Fényben járó, égi harcos, mennykő dördül, kard ha sújt, trónja lángban, szárnya lobban, s földre hull a bűn, a rút.   Isten

Teljes bejegyzés »

Fűvel benőtt szív

Mit ér a szív, ha nem tiszta? Állapotát ki fordítja vissza? Gondozni naponta szükséges, Hadd legyen szép és értékes!   Lehet a szív száraz, mint

Teljes bejegyzés »

A ballagónak

A ballagónak   Kezeidben virágok és szirmok, szemeidben ékes világ csillog.   Zoltán te legyél örökké boldog, értelmed irányítja a sorsod.   Testedben szeretet tüze

Teljes bejegyzés »