Egy ártatlan gyermeki mosoly is
elég ahhoz,
hogy derű fakadjon
megfáradt szívembe.
Egy kis melegség jusson
fázó lelkembe,
a hideg, szürke,
hétköznapi kabát alá.
És már újra látom a színeket.
Krémes barnát a kávéban.
Málnapirosat a rozéban.
Aranyló pompát a napsugárban.
A nyugalomban úszva,
békét lopva,
a szabadság szárnyával elérni
a csend szeretetét.
Author: Révész Danuvia
Révész Danuvia vagyok, ezen a művésznéven írok. Dunaújvárosban születtem, itt végeztem az iskoláimat is. Szerintem én azóta faragom a rímeket, mióta megtanultam írni, mivel nekem a dédapám, Révész László is költő volt, és rendkívül szoros volt a kapcsolatunk. Jelenleg Veszprémben élek. 18 éves koromban publikálták először versemet. Azóta több versem és novellám is megjelent irodalmi folyóiratokban és antológiákban, online és nyomtatott formában is – ezek még a saját nevemen. 2017-ben magánkiadásban megjelentettem az első kötetemet. Nálam a költészet és az irodalom nem egy hobbi, hanem életforma.
