Ébressz fel, ha vége van a nyárnak!
Október havában,
a látszat halálban.
Ébressz fel, ha vége van a nyárnak!
Télben, hűs fényben,
ezüst tüneményben.
Ébressz fel, ha vége van a nyárnak!
Röpke boldogságnak,
sosem volt világnak.
Ébressz fel, ha vége van a nyárnak!
Ha jön a vég,
talán újra kezdhetnénk.
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
– Te tényleg én vagy? A kislány hitetlenkedve nézett rám. Én elmosolyodtam. – Igen. Én vagyok te. Csak… egy kicsit későbbről. – Akkor hány éves
2026. szeptember 10-én az Irodalmi Rádió négy szerzője olvasott fel a Körúti Könyvtárban. A megjelenteket a könyvtár vezetője, Kuczkó Andrea köszöntötte. Elhangzott két novella ‘A
Edit Szabó : Vár az újabb tanév Kérdezem egy barátom kislányát : Timikém, várod már az iskolát ? Szája széles mosolyra húzódik, – nagyon várom
Hullámzó kék szőnyeg, Ég s felhő szőtte, Rajta fekete foltok, Csilingelő, csipogó hangok. Mi ez? Kérdem, S elképzelt térképem Olasz csizmát lát meg Az atlaszos,
A megbocsátás hajlékony padján Ott ülni csak némán és csendesen, hallgatni mások megbocsáthatatlan, alávaló bűneit. Hidd el, talán úgy érdemes! Gyakran ellened
A szöcskék is látták A ráérősen jóleső szeptemberi kiránduláson nem messze a Dunától, hajborzoló langyos szellő igazítja a Vértes közeli utak mentén a
