A budai utca kora reggeli csendjét hangos, folyamatos rikácsolás veri fel. Szokatlan, még a kukákkal birkózó szemetes autók dübörgő zajához szokott füleknek is. A szemközti harmadik emeleti lakás tágas teraszát gömbölyű tujákkal, fehér és rózsaszínű leanderekkel kerítették körbe az új lakók. A ládákban illatos török szegfűk, sokszínűek. Közöttük mégis belátni egészen az ülőgarnitúráig a nappaliban. A nyitott ajtó mellett méretes kalitka terpeszkedik a padlón. Benne két óriás papagáj hintázik. A gyönyörű almazöld-tüzkiz tollas fején hatalmas bóbita lengedez. A harmincas gyermektelen fiatal pár valószínű első közös lakását rendezi, lakja be.
Kerti széket, asztalt és egy hintaágyat cipelnek a teraszon a fal mellé. A férfi enyhén kopaszodik, farmerban, meztelen felsőtesttel, gusztusos, barnára napozott bőrrel. Belép a szobába, majd egy narancssárga színű hatalmas napernyővel tér vissza. A tartójába beleállítják. A férfi igazít rajta, a nő eltűnik egy percre, majd két pohár bort az asztalkára tesz. Hátra dobja makacskodó lófarokba kötött haját, és átöleli guggoló párja nyakát. Hátulról rásimul, egyrészes fürdőruhájában követi párja testének formáját, ringatóznak aztán hangos nevetéssel a kőre gurulnak. Szemlátomást boldog egyetértésben egymással szemben törökülésben ízlelgetik a bort, meg sem hallják a papagájok szüntelen rikácsolását.
A terasz másik oldalán két kerékpár támaszkodik a falnak, és két pár edzőcipő. Mellette fémtálak macskaeledellel. A nappaliból egy fehér és egy cirmos cica kergetik ki egymást, szaporáznak a tálak felé. Úgy tűnik megunták a madarakat. Jóízűen lakmároznak. A jóllakott fehér felugrik a teraszkerítésre, és a kiszögellő párkányon mint egy kötéltáncos a magasban átsomfordál a szomszéd balkonra, vendégségbe. A fiatalok észre sem veszik, csókolóznak. A másik a cirmos elnyúlik mellettük a napfényes sarokban. A férfi feláll, kézen fogja párját, és eltűnnek a nappaliban az ülőgarnitúrán túl…
***
A locsogó tél után az erőtlen napsugár nehezen melegíti fel a tavaszi levegőt. Mégis a növények próbálkoznak újra éledni. A budai utcában csak a kukás autó csapkodja a szemetes edényeket kora reggel. A forgalom még gyér, a kutyákat sétáltatók is csendesen engedik hosszabb pórázra kedvenceiket. Az ablakok hosszabb időre nyílnak, hogy friss levegőt engedjenek a lakásokba. Szemben a másodikon az idős hölgy már akár félórára a párkányra tornyozza a párnákat, takarókat. A balkonon a partvissal levadássza a sarkokban gubózó pókokat, és kiteregeti a kimosott ruhákat. A harmadik emeleten, a teraszon egyetlen tuja árválkodik átvészelve a telet, vagy ott felejtették, és egy szék meg a hatalmas üres kalitka a sarokban, papagájok nélkül.
A tolóajtót elhúzza a napszemüveges, kopaszodó férfi, unottan ásít. Leül a székre és rágyújt. Farmerzsebéből előveszi mobilját. Kiabál, erősen gesztikulál. Mikor befejezi a telefont dühösen a párkányra csapja. A függöny nem mozdul, a macskáknak is nyoma veszett. A férfi bemegy a lakásba és egy üveg vodkával lép vissza, és egy cipőkefével. A fal mellől elveszi a sáros edzőcipőt, és komótosan keféli. Az egyik után erőt gyűjt és nagyot húz az üvegből, újból rágyújt. A szája sarkában lógó cigarettával folytatja a kefélést a másik cipővel. Közben elégedetten bólogat, a papucsát lerúgja és felhúzza az edzőcipőket. A férfikerékpár a falhoz támasztva, az is sáros kerékkel. Előtte az ott felejtett edények, a macskáké. Káromkodva félrerúgja a fémtálakat az útból. Megmarkolja a kormányt és betolja a biciklit a nappali ajtaján. A magányos függönyt csendesen lengeti a szél…
(Rodé Klára)
Author: Rodé Klára
Mottóm: „A rohanó évekkel az életnek nincs vége… Csak ha elfogy a szó, elhal a zene, megtorpan a tánc, elapad a szeretet.” (R.K.) Az írás örömforrás és vallom, hogy nincs korhoz kötve. Magam is rátaláltam néhány éve, jóval túl az életem delén. Érlelte az idő, a végnélküli tapasztalás, az olvasóim, barátaim lelkes bíztatása. Mozgalmas életutam karrier építéssel, utazásokkal, szerelmekkel, gyermekeimmel, unokámmal, elveszített férjekkel kiapadhatatlan forrásnak bizonyultak. Valóságos történeteim néha szomorú, ironikus vagy humoros, pikáns mozaikjait az elmúlt hét évben novelláskötetekbe gyűjtöttem, (Életre keltek, A hatfejű sárkányfemina, Félárnyék, Az én kaleidoszkópom, Tenyérnyi történetek címekkel) szerzői kiadásban megjelentettem akárcsak az első regényemet, Az arcnélküli férfi-t is. Antológiák társszerzője voltam. A prózák mellett versekkel is próbálkozom. Közlésvágyam határtalan, életünk ellesett pillanatairól, tárgyakról másképpen, emlékeimről, töprengéseimről. Az írás az életem része lett. Örömmel osztom meg novelláimat, könyveimet az érdeklődő kedves Olvasókkal. Email címem: rode.klara@gmail.com
